A nyár elrepült oly gyorsan, ahogyan egy pillangó átrepül
egyik virágról a másikra.
De hogy mi történt ezen a nyáron?
Sok, sok minden! A mai kis mesénkben elutazunk egy országba,
ahol véget ér a föld és elkezdődik a víz. Ez a víz pedig nem más mint egy
tenger!
A két főhösünk, két kis virgonc fiúcska is életében először
látott ennyi vizet. A part tele volt kavicsokkal, a víz hullámzott, morajlott. A parton fenyőfák álltak, de nagyon furcsán álltak. Nem egyenesen mint
otthon, hanem ferdén ácsorogtak. A fiuknak először ezt tűnt fel, meg is
kérdezték az anyukájukat, és képzeljétek azt a választ kapták, hogy azért mert
itt mindig így fúj a szél.
Aztán észrevettek két mókuskát, akik le-föl rohangáltak a
fákon és ugráltak egyik ágról a másikra. A két fiúcska egyből a nyomukba ered.
Nem győztek futni utánuk. Rájöttek, hogy oda kell menni, ahol mozog a tűlevél,
ahol potyog valami a fáról.
A gyerekek sokat úszkáltak a tengerbe felfedezték mit is
rejt a hatalmas tenger, de minden reggel a szobájuk ablakából a mókusokat
kutatták.
Az egyik ilyen reggel úgy határoztak, hogy nagyon hamar
felkelnek és lemennek a fa tövébe és visznek egy kis diót is a mókusoknak, hátha
közelebbről is megnézhetik őket. A hosszú farkukat szerették volna megsimizni
és megcsikolni fehér hasikájukat.
Mikor lementek kitették a diókat. A mókusok egyből
odaszaladtak és elkezdték ropogtatni. A fiúcskák nagyon örültek nekik. Arról
beszélgettek, hogy vajon, hogy tudnak ugrálni, de jó is lenne tudni. Ekkor
hirtelen az egyik mókus megszólalt, fiuk ha gondoljátok kipróbálhatjátok!
Tudjátok a lombkoronában a varázslómókusunk napok óta figyel benneteket, hogy
milyen kíváncsian néztek minket és azt mondta, ha ma ide jöttök akkor
elvarázsol benneteket. Egy órácskára mókusok lehettek és ugrálhattok velünk.
- Lenne kedvetek?
- Persze vágták rá a
gyerekek – de előtte szólunk a szüleinknek!
Mire a gyerekek visszaértek már a varázslómókus is ott
ácsorgott egy varázs tobozzal a kezében elmondta a varázsigét: - Abrakadabra,
magra, bakra dirr-durr bumm!
Hirtelen 5 mókus volt a fa tövénél. Egyből fel is szaladtak
a fákra, és elkezdtek ugrándozni.
Csipi és Rágcsa még az odújukat is megmutatta a fiuknak. Na
ilyet még nem láttak egy fenyőfa belsejében egy odúban volt kisszék, kiságy,
kis asztal és rengeteg toboz, dió és mogyoró!!! Egy egész raktárnyi. A mókusuk a
télre gyűjtötték már.
A Csipiék miközben egyik fáról ugráltak a másikra meséltek
a mókusok életéről itt. Hogy látjátok ott a nagy vizet, a tengert? Tudtátok,
hogy minden este kijön a víz?
Sok gyerek épít homokvárat, kavicsvárat, de reggelre sohasem
találjuk meg! Ti nem tudjátok vajon miért?
A kicsik egyből rávágták, hogy az apály-dagály miatt.
Tudjátok a tenger minden este a dagály miatt kintebb megy, majd reggelre jön a
apály és visszahúzódik. És ez így megy minden nap.
Csipiék egyszer csak megkérdezték,hogy ti tudjátok mi van a
vízbe? Mert mi oda bizony sose megyünk be! De azt vettük észre, hogy itt minden
ember valami kilógó valamivel úszkál és van rajtuk valami, a szemükön. De az meg
mi?
A nagyobbik legény rávágta egyből, hogy ja az a
búvárszemüveg a kicsi meg, hogy oh az a kiálló rész meg a pipa! Ennek a
segítségével lehet nézni a halakat és nem kell kidugni a fejed a vízből, hogy levegőt
vegyél. Mert bizony a víz alatt csak a halad tudnak lélegezni mi emberek nem.
- És mik élnek a vízben, mert rajta hajók laknak az biztos,
mert azt mindig látjuk.
- Oh a tengerek élővilága csodás! Tele van halakkal
mindenfélékkel, kicsikkel – nagyobbakkal. Rengeteg színben pompáznak. És
ahogy megcsillan rajtuk a napfény egész mássá vállnak! Mi már láttunk kőhalat, pötyhalat, fekete halrajt, őzike halat. Csodás hely a víz alatt!
A tenger alján pedig sünik laknak.
- Sünik???? – szakította félbe őket Rágcsa. Ugyan már a Süni
a parton él! Ott nem kaphat levegőt!!! Biztosan összekavartátok valamivel.
- Nem, nem a tengerben is élnek sünik, tengeri sünnek hívják
őket, mert ugyanolyan szúrósak, mint az igaziak amiket ti ismertek. De van
szuper cipőnk, ha ebben úszkálunk nem szúrja meg a tappancsunk.
- Jajdejó lenne ha egyszer ti is megnézhetnétek. - sóhajtották a gyerekek
- Segítenétek nekünk úszni? Mert mi nem tudunk. Oh oh nem is tudom, hogy a mókusok tudnak úszni?
- Én sem tudom - válaszolta Csipi. Én sem mondta Rágcsa. Menjünk kérdezzük meg varázslómókust, ő
tudja!
- Varászlómókus úgy szeretnénk megnézni a tengert! A fiuk
segítenének nekünk, mert ők nagyon jól lubickolnak és van pipájuk, és buvárszemüvegük
is!!! Mehetünk mi is úszni egyet?
- Mivel nagyon jól viselkedtetek üsse kavics , legyen ti
is lehettek egy órára gyerekek.
- Jujjdejó ugrándoztak a mókusok!
- Jajaj de akkor varázslómókus mielőtt átvarázsolsz
minket szaladjunk le a földre, mert letörik még alattunk a fa ága- kiáltott fel
a kisebbik fiúcska
- Oh tényleg – mint a villám futottak le a mókusok.
Varázslómókusra várniuk kellett, de aztán elmondta a varázsigét: - Abrakadabra, magra, bakra dirr-durr bumm! És lám mindannyian gyerkőcök lettek.
- Irány a tenger! - kiáltották hatalmas örömmel.
A víz elég hideg volt, de gyorsan berohantak és
felmelegedtek. Nem is ez volt a legrosszabb, hanem Rágcsa egyszer csak
megszomjazott és beleívott! Juj de sós ez a víz!!!
A fiuk elmosolyodtak, bizony-bizony a
tenger nagyon sós! Nem szabad inni belőle! De van ám előnye is! Figyeld csak! Most pedig átalakulunk
gumimatracnak!- azzal felfeküdtek a vízre és nem süllyedtek le. Ott ringatóztak
a víz felszínén. Nagyon vicces nevettek közösen!
Hol vannak azok a sünök? – a mókusok alig várták hogy
megnézzék maguknak. A fiuk meg is mutatták, de olyan mélyen volt a tenger
fenekén, hogy nem tudtak leúszni odáig.
- De jó! Így nem szúrnak!
A fiuk és a mókusok jót lubickoltak nézték a halacskákat. A
mókuskák pedig kiválasztottak két csodás kavicsot a tengerből azzal úsztak ki.
Mikor a varázslat elillant a gyerekek és a mókusok elbúcsúztak egymástól! A
fiuk visszatértek a szüleihez mesélni egy tobozzal. A mókusok pedig felszaladtak
a fára és a kicsike kis kavicsot örökre eltették a kis odújukba, hogy mindig
eszükbe jusson a csodás vízalatti birodalom és természetesen a két kedves kis lurkó!
A gyerekek megígérték legközelebb is eljönnek egy év múlva! Majd újból pancsolnak, hancúroznak, ugrálnak a meleg, napsütötte
tengerparton!
A Nap is lement már a tengeren a hajók a kikötő felé
tartottak.
A gyerekek és a mókusok hamar elaludtak az izgalmas, kalandos nap után.
De hová lett a Nap?
A Nap lebukott az égről, be pontosan a tengerbe!
Egyesek szerint elment halászni. Mások szerint a Nap ilyenkor búvárkodik.
