Egyszer
volt, hol nem volt, egy csodás folyó partján egy csodás kis dombocskákkal körbe
vett réten éldegéltek a mai mesénk szereplői. A bárányok.
A nyáj nagyon
szeretett együtt legelészni. Volt egy kisebb csoport is, akik kilógtak persze a
nagy nyájból! Őket folyton Lencsi kutya vette kezelésbe, hogy ne tévelyedjenek
már el annyira.
Ezek a
báránykák csodásak voltak, gyönyörüségesek és vidámak! Szép kis fehér báránykák
mindannyian.
De történt,
hogy egyik reggelre az egyikük, Jerke, szurokfekete lett...
Jaj volt ám
nagy baj reggel!! Összeszalad a nyáj! Mindenki kérdezgette a kis feketeséget,
hogy Te meg mit csináltál? Hogy lettél ilyen?
Mi lesz most a
nagy nyájjal? Hát minden farkas észrevesz! Mindenki korholta, hogy miért nem
vigyázott jobban! Miért feküdt már bele a szénbe.
Tudhatta volna,
hogy a barány gyapjút nem lehet vizzel tisztani, a Dunába meg belemenni
életveszély egy ilyen kis nádszál báránykának.
Jerkét nem
győzték vigasztalni a kis pajtásai. Mert Ők igy is szerették ám és nagyon
büszkék voltak ám rá, hogy na tessék végre egy bátor bárányka, aki mert fekete
lenni!
Imádták, mert
fekete. Ezután is mindig együtt legelésztek. Jól közrefogták nehogy már
kiszúrja Lencsi kutya, vagy valami nagy ordas farkas. Így éldegéltek. Imádták a
dohány és a bodzafák levelét is. Mindig
bekábultak tőle, akkorát nevettek ilyenkor, tőlük volt hangos az egész rét!
Egyik este
mikor nyugóvóra tértek Jerke, miközben számolta a bárányokat ugyebár, hogy
hamarabb el tudjon aludni, arra gondolt, hogy Ő már nem akar többet fekete
bárány lenni. Ő ugyanolyan szürke, fehér bárány akar lenni mint a többiek....
Aztán mély
álomba zuhant!
Amikor
felébredt valami furcsa helyen találta magát! Hatalmas házak közt az úton
sétált, körülötte emberek, autók mentek. De őt senki nem bántotta. Mindenki
lehajolt előtte megsimogatta! Jerke azt sem tudta mi van. Élvezte. Egyszer
kirohant az autópálya közepére is. hogy na vajon most mi lesz?
És képzeljétek
az összes autó megállt! Jerke nem hitt a szemének.
Sétálgatott
tovább az érdekes ruhába öltözött emberkék közt. Enni akart valami finomat mert
megéhezett, de itt mindennek más ize volt. Minden másképp nézett ki, és ez még
mind semmi! Nem votlak ott a pajtásai. A kis báránykáit sehol nem látta, hiába
kereste őket.
Az emberek
bámulták, csak bámulták. Jerke nem foglalkozott velük, na ezek se láttak még
feketebárányt - gondolta.
Amint ezt
kimondta egy nagy tükör keveredett elé! Akár hiszitek, akár nem, nem egy
feketebárány nézett vissza, hanem egy hatalmas, nagy fehér szent Tehén!
Jerke nem hitt
a szemének?? És jééééééé Jerke nem bégetett mikor megszólalt, hanem búgatott!!!
Atya Úristen
szaladt is egyből egy másik tehénhez, aki meghajolt előtte!
- Mi ütött
beléd? - búgatta Jerke
- Te vagy a
Szent Tehén, a főtehén! Neked ez jár!
- Miért járna?
- Egy ilyen
példamutató viselkedéséről híres tehén, mint amilyen Te vagy hatalmas tisztelet
övez itt Indiába.
- Indiába???
- Álljon már
meg a fáklyás mehet? Én Magyarországon
élek?
- Mumbai! Ez a
neved! És Indiában élsz!
- Én ezt nem
értem….
- Várj
elmagyarázom! Aludtál mostanság? -
kérdezte a tehénke
- Igen - hogy a
viharba ne aludtam volna!
- És mire
gondoltál?
- Hogy nem
akarok bárány lenni, mert én az vagyok, Fekete bárány!!
- Háááááttt
akkor itt a megfejtés. Hozzánk ide Indiába reinkarnálódtál ezek szerint drága
Mumbai! Nincs is nagyobb öröm az életbe! Ennél feljebb már nem is lehet nálunk
születni. Ez pedig csak a kiváltságos lényeknek adatik meg!
Jerke nem hitt
a füleinek! Hogy én ilyen különleges lény lennék? - kérdezgette magától....
Elgondolkodott
rajta és rájött, hogy valóban Ő fantasztikus! Kószált össze vissza, találkozott
Indiai elefántokkal is, mindenki kényeztette.
Arany élete
volt, azonban egy dolog nagyon hiányzott Mumbai-Jerkének, ahogy hívatta magát.
A pajtásai!
Egyszer el is
ment Richard lámához, hogy tanácsot kérjen tőle. Hogy változhatna vissza, hogy
juthatna vissza az előző életébe? Mert valljuk be bármilyen kiváltságos is
Szent Nagy Fehér Tehénnek lenni, sokkal jobban szeretne bárányka lenni ismét.
A láma csak
ennyit mondott: “Akinek ilyen nagy fénye
van bárhol világít!”
Na gondolta
Jerke ez se tud normális választ adni, mert egy mondat után el is ment tőle,
ettől meg nem lettem okosabb egy kicsit sem. Megáldotta és tovább haladt az
útján.
Mumbai-Jerke
végre elfogadta, hogy többé nem látja a barátait. Rájött, hogy álmaiban mindig
velük lehet hiszen Ő erre is képes ám! Álmában indiai bölcsességeket
küldözgetett barátainak, hogy tanítsa őket.
Nagyon boldog
volt! Élvezte az életet. Végre elfogadta azt is, hogy mindenki kényezteti,
szereti őt. Egy éjjel a csillagos ég
alatt mély álomba zuhant.
Annyira
szeretett volna aludni, nagyon elfáradt aznap, de valami hangos ugatás nem
hagyta!!!
Lencsi kutya ugatott!
Lencsi! Oh, Te jó ég! Ez Lencsi kutya!
Mikor
kinyította a szemét a kis pajtásai körülötte ugrándoztak!
Jerke sohasem
volt még ilyen boldog!
‘Yihhhaaaaaaaaaaa’
– kiabálta hangosan, hogy mindeki hallja milyen jó kedve van!
Ott volt a
barátaival feketén, bárányként! És rájött! Megértette! Mit is mondott a lámája
álmában! Mert csak álmodta az egészet szerencséjére.
Ő bizony mindig
világít! A fehérek közt feketén, a feketék közt fehéren!
Ő egy különleges
lény! Olyan hatalmas fénnnyel rendelkezik, ami csak keveseknek adatik meg. Ő
maga az élet, a vidámság, a szeretet!
Mindegy milyen
színű, nem az számít! Hanem az, hogy mi van belül! A szívében, a lelkében! Ő
így van jól, ahogy van!
Eszébe jutott
egy bölcsesség is, amit álmában hallott:
“Don’t be the
person everyone wants, be the person everyone wants to be.”
Közben pedig
fülig ért a szája és átjárta valami megfoghatatlan nyugalom és boldogság
egyben.
Utána pedig
rohant a pajtásaihoz kokettálni, hemperegni a friss harmatos fűben! A barátok,
ők a legfontosabbak! A nyáj meg? Kit érdekel a nyáj!!!
