A mai kis mesénk egy kis fiúról, Artúrról
fog szólni!
Artúr egy nagy házban élt az anyukájával,
apukájával és a testvéreivel Amirával és Félixel.
Egy napsütéses tavaszi napon, mikor már jó
idő volt, kizöldült a fű, csicseregtek a madarak a kis Artúr csak ott könyökölt
az ablakban és nézte a kertet…
Ekkor lépett be a kapun a nagypapája!
Nagypapa! Rohant hozzá a kislegény hatalmas mosollyal! Jaj de jó,
hogy itt vagy! Gyere, játszunk!
A nagypapa azonban nem akart most
játszani. Egy nagy hátizsák volt nála.
- Nagypapa miért nem játszol ma velem és
mi van a hátizsákban? – kérdezte a kis kíváncsi Artúr
- Artúr, gyere öltözz, ma elmegyünk
kirándulni van egy meglepetésem neked!
- Hurrá, hurrá ugrált örömében
a kis örökmozgó! Futott is azonnal a testvéreihez, hogy öltözzenek, mert
indulnak kirándulni a nagypapával.
Gyorsan mind a három kisgyerek
megreggelizett, megitták a kakaójukat, villámgyorsan elkészültek és már ott
sorakoztak a nagy ház tornácán, indulásra kész.
Mindenki felpattant a kis biciklijére és
indultak is!
Nagypapa elárulta, hogy most egy tisztásra
fognak elsétálni és ott fognak pik-nikezni és csak délutánra érnek
haza. Az úton jókat nevettek, nagypapa viccelődött velük, amire ők
huncutul nevettek.
Egyszer csak Artúr megkérdezte, hogy
Nagypapa Te érted mit csicseregnek a madarak?
- Te, érted? - kérdezett vissza a
nagypapa.
- Nem tudom…. Nagyon szépen
énekelnek…- lelkendezett Artúr.
- Akkor hallgassuk őket kicsit! -
javasolta papa.
A gyerkőcök elcsendesedtek és csak
hallgatták a madarakat. Nagyon érdekes volt!
Aztán hirtelen mindegyik gyerkőc
felkacagott, értem őket, én is értem őket, mondta Amira, én is pislogott
Félix mosolyogva! Azt mondják nyitnikék, nyitnikék!
Na látjátok, ha jól figyeltek, értitek a
madarakat és minden állatot, fát!
Ahogy kiértek a tisztásra Nagypapa elővett
a hátizsákból egy nagy takarót és leterítette! Ez lesz ma az asztalunk.
Nem piszkoljuk össze, nem visszük el szellemest játszani!
Van itt még valami, nézzétek mit találtam!
- kiáltott fel a kis Artúr.
Ez egy foci labda!!! Gyertek játszunk
vele. Rugdossuk egymásnak. A fiúk rúgni kezdték a labdát
és Amira virág szedésbe kezdett addig. Sokat futkároztak. Mikor jól
elfáradtak, lepihentek egy picit.
Megették, amit Anyu csomagolt nekik, ittak
egy kicsit és Amira miközben magához húzta Félixet el is aludt.
Artúrnak nem jött álom a szemére.
Ahogy a környező erdőt figyelte észrevett
valamit. Valamit, ami fénylett egy fa mögött.
- Papa az ott mi?
- Nem tudom Artúr, nézd meg!- tanácsolta
neki a papája és mosolygott a szemüvege alól!
Artúr megfogta a kis kardját és elindult.
Nagyon bátor kislegény, aki imádja a felfedezést. Ahogy közelebb
ért, a fény néha eltűnt, de aztán megint megjelent. Mi lehet az? Jaj de
kíváncsi vagyok már! Úgy szaladt, mint a nyuszi, nehogy lekésse azt
a valamit.
Ahogy odaért a nagy fához, egy belső kis
tisztáson egy farönkön egy tüneményt látott. Hosszú, arany hajú, csodálatos
lényt, akinek szárnyai vannak, de nem olyan ám, mint a madárnak, hanem inkább
olyan, mint a pillangóknak, de nem színes volt, hanem csillogós. És
ugyanolyan kék szeme is van, mint nekem!
Artúr kicsit megtorpant, szája
csodálkozásra nyílt, de ekkor ráköszönt ez a valami.
- Szia kis Artúr! Örülök, hogy találkozzunk végre!
- Szia! Te ki vagy? És honnét tudod a
nevem? Én még ilyen szépen csillogósat nem láttam….
- Én egy angyal vagyok! Nagyon régóta
ismerlek már mióta megszülettél, sokat szoktam melletted lenni.
- Egy angyal??? De
hát angyalok nem léteznek! Csak a mesében!
- Hát, ha csak a mesében léteznének,
most nem tudnál velem beszélgetni kis Artúr! – nevetett az angyalka
- Tényleg! Akkor mesélj nekem
valamit, hogy kerültél ide és játszol velem?
- Én mindig körülötted vagyok, csak
az ilyen szép napsütésben és kint a természetben, ahol nem tudja semmi elvenni
a fényem, láthatóvá válok neked. Persze Artúr, Játszom veled!
Nagy játékba kezdek eljátszották, hogy
repülnek az angyalok, sőt képzeljétek Artúr még kis is próbálhatta.
Közben pedig sokat meséltek egymásnak
mindenről.
Az idő hamar elszaladt. Nagyon
megszerették egymást ebben a kis időben, Artúr oda is bújt az angyalkához!
Nagyon jó volt ott neki! Szerette ezt a különös melegséget. Az angyalka
pedig úgy engedte el a kis királyfit, hogy ne feledd, én és a többi angyal
is mindig veled vagyunk, még akkor is ha nem látsz minket. Szeretünk és vigyázzunk
rád!
Artúr megjegyezte ezt nagyon. Megkérte az
angyalkát, hogy máskor repüljön el a szobájába és ott is játszanak egyet.
Ahogy Artúr visszaért a többiekhez
elmesélte, hogy találkozott egy angyalkával és ha jók lesznek legközelebb őket
is bemutatja neki. És még téged is Nagypapa! Kacagott Artúr!
A hosszú nap után a kis család
visszaindult a házba, ahol már várta őket anyu és apu. Összeölelkeztek!
Nagypapa mielőtt elment, még súgott valamit Artúrnak!
- Látod kis unokám ezt suttogták
a fák, csicseregték a madarak, hogy vár rád egy angyal! És minden
igaz, amit hiszel! Mert Te egy nagyon erős kisfiú vagy! Akár csak egy király,
akiről a neved kaptad! Aztán Megsimogatta a kis buksiját és adott rá egy
puszit!
