Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fantasztikus Vadlúd, aki imádott utazni a világban. Szállt le és fel. Előtte nem voltak határok, akadályok.
Mindenhol csak pár hetet töltött, hisz annyi csodás hely van, amit meg kellett néznie, fel kellett fedeznie. Barátai ezért elnevezték főhősünket a Nagy Világutazónak. Sok-sok barátja volt, hiszen bárhol járt is nyitott, kedves, megnyerő jellemével sok új barátot szerzett magának. Egyik útja során, mikor egy lenyűgöző kis országba látogatott találkozott egy vadkacsával, Hápival! Hápi nagyon vidám, vicces teremtmény, csupa mosoly! Világutazónak egyből megtetszett és megkérte, hogy mutassa meg neki ezt a gyöngy szemet.
Mindenhol csak pár hetet töltött, hisz annyi csodás hely van, amit meg kellett néznie, fel kellett fedeznie. Barátai ezért elnevezték főhősünket a Nagy Világutazónak. Sok-sok barátja volt, hiszen bárhol járt is nyitott, kedves, megnyerő jellemével sok új barátot szerzett magának. Egyik útja során, mikor egy lenyűgöző kis országba látogatott találkozott egy vadkacsával, Hápival! Hápi nagyon vidám, vicces teremtmény, csupa mosoly! Világutazónak egyből megtetszett és megkérte, hogy mutassa meg neki ezt a gyöngy szemet.
A városka két részből állt, ugyanis egy folyó szelte ketté. Egyik oldalon síkság terült el, a folyó túl partján pedig egy domb állott! A tetején csodás, díszes régi épületekkel. A folyón a világ egyik legszebb hídja ívelt át, melyet 4 oroszlán őriztött éjjel-nappal. Este nincs szebb hely Földkerekségen, mint szállni fent a magas égen, és csak élvezi a látványt, nézni a várost, ahogyan él! Mivel Világutazónak valamiből élni is kellett sokat dolgozott, így csak a rövid sétarepülések jutottak neki és Hápinak a városnézésre. Sok különleges helyre eljutottak azért. A Bazilika tetejére, a Duna partjára, parkokba magot csipegetni, és persze jobbnál-jobb tavakhoz, ahol együtt úsztak a vízen. Hápi egyszer még egy vízilabda meccsre is elcipelte a nagy utazót, hiszen a kis országnak szenzációs póló csapata volt. Sokat megtudtak egymásról asok egy órácskákban - megkedvelték egymást. Azonban a sors elsodorta őket egymástól.
Főhősünknek tovább kellett állnia, hisz nem maradhatott ilyen sokáig egy városban.
Közeledett a tél, tovább kellett repülnie. De azért ez a kis város maradt a legkedvesebb számára. Útjai során bolyongott sokfelé a messze északról indult és egészen a szavannáig jutott.
Egyszer leszállt egy térképhez és elkezdte megjelölni, hogy merre járt már. Szinte mindegyik földrészen volt egy kis piros pont Európa összes hegyén is, mivel főhősünk, ha ki akart kapcsolni fogta magát, és persze legjobb barátait és felrepült a hegyekbe a jeges havon csúszkálni.. Ez volt számára a kikapcsolódás. Amint felért csak Ő volt, a hegy, és a Hó!
Természetesen imádott a szűzhóban ugra-bugrálni, nehogy már csak a többiek által már buckásra totyogott pályán száguldozzon? Ő különleges volt, nem egy átlagos figura! Ha pedig elfáradt a hütékben szürcsölgette a forrócsokit. Ilyenkor kiült a hegycsúcson lévő hütébe és csak nézte a hegyeket, élvezte a napsütést. Közben azon gondolkozott vajon a jövő héten merre is sodorja az élet, egy nagyobb széláramlat.
Ha pedig nincs Hó sehol? Fogja magát elrepül egy tóhoz és úszkál a tavon. Kitárja szárnyait és vitorlázik. Mindig új kalandok vártak rá. A barátai, pedig mellette álltak, ahogy Ő is teszi bárhol is jár. Az egyik útja alatt Hápi bukkant fel újból az életébe, amin meglepődött.
Sohasem gondolta volna, hogy Hápi az ő segítségére szorul, de sajnos Hápi nagyon szomorúlett. Elvesztett egy neki nagyon fontos kacsát. Világutazó szeretett volna segíteni neki. Mikor hazautazott felkereste és ez nagyon jól esett Hápinak! Tudta, hogy csak meg kell kicsit ölelgetni, cirógatni és újból életre kell, legyőz minden akadályt, amire eddig képtelen volt. A sors azonban megint közbeszólt! Főhősünknek el kellett repülnie a Föld másik oldalára, sok ezer kilométerre, hogy átmelegítse a forró Afrika átfagyott szárnyait! Annyi teendője akadt, hogy Hápira nem maradt ideje. Ő mindent megtett, de az Ő ereje is véges..
Elmondta neki, hogy ne érezze magát egyedül, mert nincs egyedül, Ő is vele van, még ha messze is.
Hamarosan felszállt a Vadlúd és útnak indul az ismeretlenbe, a melegbe. Tudja, hogy mennie kell, hisz sok kaland vár Rá. Kicsit Ő is szomorú volt, hogy így kell barátját itt hagynia, de tudta, hogy minden rendbe jön majd. És ha hazatér újból Hápival fog jókat repkedni, mókázni. Megint jól érzik majd magukat együtt. A szíve mindig itt lesz ebben a kis ékszerdoboz városkában bárhol is jár a világon!
A világ túlsó oldaláról sokat írt Hápinak mindenről. Az időről, az élőlényekről, a tájról, mindenről, amit itt tapasztalt, amit itt megélt. Így pedig Hápi is részese lehetett ennek a vándorlásnak. Hápi nagyon boldog volt, hogy gondoltak rá a sok ezer kilométer ellenére, és egyre jobban érezte magát. Tudta, hogy fontos a Világutazónak.
Közeledett a tél, tovább kellett repülnie. De azért ez a kis város maradt a legkedvesebb számára. Útjai során bolyongott sokfelé a messze északról indult és egészen a szavannáig jutott.
Egyszer leszállt egy térképhez és elkezdte megjelölni, hogy merre járt már. Szinte mindegyik földrészen volt egy kis piros pont Európa összes hegyén is, mivel főhősünk, ha ki akart kapcsolni fogta magát, és persze legjobb barátait és felrepült a hegyekbe a jeges havon csúszkálni.. Ez volt számára a kikapcsolódás. Amint felért csak Ő volt, a hegy, és a Hó!
Természetesen imádott a szűzhóban ugra-bugrálni, nehogy már csak a többiek által már buckásra totyogott pályán száguldozzon? Ő különleges volt, nem egy átlagos figura! Ha pedig elfáradt a hütékben szürcsölgette a forrócsokit. Ilyenkor kiült a hegycsúcson lévő hütébe és csak nézte a hegyeket, élvezte a napsütést. Közben azon gondolkozott vajon a jövő héten merre is sodorja az élet, egy nagyobb széláramlat.
Ha pedig nincs Hó sehol? Fogja magát elrepül egy tóhoz és úszkál a tavon. Kitárja szárnyait és vitorlázik. Mindig új kalandok vártak rá. A barátai, pedig mellette álltak, ahogy Ő is teszi bárhol is jár. Az egyik útja alatt Hápi bukkant fel újból az életébe, amin meglepődött.
Sohasem gondolta volna, hogy Hápi az ő segítségére szorul, de sajnos Hápi nagyon szomorúlett. Elvesztett egy neki nagyon fontos kacsát. Világutazó szeretett volna segíteni neki. Mikor hazautazott felkereste és ez nagyon jól esett Hápinak! Tudta, hogy csak meg kell kicsit ölelgetni, cirógatni és újból életre kell, legyőz minden akadályt, amire eddig képtelen volt. A sors azonban megint közbeszólt! Főhősünknek el kellett repülnie a Föld másik oldalára, sok ezer kilométerre, hogy átmelegítse a forró Afrika átfagyott szárnyait! Annyi teendője akadt, hogy Hápira nem maradt ideje. Ő mindent megtett, de az Ő ereje is véges..
Elmondta neki, hogy ne érezze magát egyedül, mert nincs egyedül, Ő is vele van, még ha messze is.
Hamarosan felszállt a Vadlúd és útnak indul az ismeretlenbe, a melegbe. Tudja, hogy mennie kell, hisz sok kaland vár Rá. Kicsit Ő is szomorú volt, hogy így kell barátját itt hagynia, de tudta, hogy minden rendbe jön majd. És ha hazatér újból Hápival fog jókat repkedni, mókázni. Megint jól érzik majd magukat együtt. A szíve mindig itt lesz ebben a kis ékszerdoboz városkában bárhol is jár a világon!
A világ túlsó oldaláról sokat írt Hápinak mindenről. Az időről, az élőlényekről, a tájról, mindenről, amit itt tapasztalt, amit itt megélt. Így pedig Hápi is részese lehetett ennek a vándorlásnak. Hápi nagyon boldog volt, hogy gondoltak rá a sok ezer kilométer ellenére, és egyre jobban érezte magát. Tudta, hogy fontos a Világutazónak.
Mikor pedig Világutazó visszatért ott folytatták, ahol abbahagyták!
Rájöttek, hogy a távolság nem szakíthatja szét őket és a barátságukat. Így aztán, amikor a következő ősszel elválltak már nem szomorkodtak. Nevetve búcsúzkodtak, hiszen tudták, hogy hamarosan újból együtt mókáznak és repülnek majd a magas égen!
Rájöttek, hogy a távolság nem szakíthatja szét őket és a barátságukat. Így aztán, amikor a következő ősszel elválltak már nem szomorkodtak. Nevetve búcsúzkodtak, hiszen tudták, hogy hamarosan újból együtt mókáznak és repülnek majd a magas égen!
