Kedves Zita és Réka!
Ma egy
csodás kis mesét hoztam nektek, egyenesen a mennyországból.
Képzeljétek
el nem rég arra repültem, mert én egy kis pillangó vagyok a szárnyam szép
narancssárga, de van hogy lila, és van hogy fehér. Össze-vissza szoktam
változtatni a színem és csak repkedek a szelek szárnyán.
És én olyan
különleges kis pillangó vagyok bizony, hogy még a mennyországba is bemehetek.
Találkoztam
ott valakivel!
Nem fogjátok
elhinni egy Angyalkával!
Oh ez az
Angyalka milyen csodálatos, milyen szép a mosolya és ahogy nevet!
Most nem volt
azonban jó kedve, mert épp elveszített valakiket és csak úgy potyogtak a
könnyei.
- Angyalka hát neked mi bajod? – kérdeztem tőle
- Oh kis pillangó, ne is kérdezd, nagyon szomorú vagyok,
mert elveszítettem valakiket. Én nem akartam, nem nem és nem, de mégis csak
megtörtént. Annyira fáj, annyira rossz érzés.
- Kik azok Angyalka? – mit szólnál, ha lerepülnék
hozzájuk és elmesélném nekik, hogy mit üzensz?
-
Oh megtennéd? Jaj de nagyon jó lenne, ha még
elmondhatnám nekik azt a sok mindent, amit még szeretnék.
Jó Angyalka
akkor csak mesélj és mesélj és én elviszem az üzeneted.
És az
Angyalka hozzáfogott!
Egyszer volt,
hol nem volt, talán igaz sem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy nagy
városban, egy kis házikóban éldegélt egy boldog család. Apa, Anya és két kis
tündérke, két gyönyörű kislány Zita és Réka. Csodálatos kis huncut manócskák.
Naphosszat csak játszanak, kergetőznek, virágot szednek, bicikliznek,
játsziznak. Sokat kirándulnak nagyon szeretik egymást. Egyszer azonban egy
reggel szörnyű dolog történt velük.
Az anyukájuk
elment otthonról és soha többé nem ment vissza már. Mert sajnos elköltözött a
Mennyországba.
Zita és Réka
csak sírtak, mert bizony nem találkozhatnak többé az ő drága anyukájukkal.
Az Apukájuk
is nagyon szomorú volt, mindenki körülöttük.
Nem igazán
igazságos dolog ez. Miért nem jön haza Anya? Hol van? Vajon hová ment el? –
kérdezték a kislányok
Anyának sok
dolga akadt a Mennyországban most már ott fog lakni, és onnét figyel titeket
Tündérkék. Mert ti tündérek vagytok, Anya pedig egy igazi Angyallá vált!
Szárnyai
nőttek csodás fehér ruhája! És mindig titeket figyel és veletek van ám. Most is
ott van.
Az Angyalok a
Mennyben laknak. A Mennyországot ti is láthatjátok. Fent van az égen messze
messze a felhők felett. Éjjel pedig onnét lehet tudni, hogy ha a sötétbe felnéztek, az ég tele van fényesebbnél fényesebb csillagokkal. A Mennyben a csillagok világítják meg a házikókat. Ott laknak az Angyalkák.
A
szárnyaikkal pedig tudnak repülni, mint a madarak, mint ahogy a pillangók is.
Bárhová el tudnak repülni, csak most már nem látjuk mindig őket. De ott vannak.
Az ágyatok mellett, a szobában. Mindenhová be tudnak repülni, még ha az ablak és
az ajtó zárva is van, mert a kulcslyukon is átférnek.
Hallják amit
mondunk nekik és azt is néha amit csak gondolunk, lehet velük beszélgetni is.
Nagyon kedvesek ám. Nem bántanak senkit sem.
Zitáék nem
tudták mit csináljanak. Játszani szerettek volna vele itt! És most! És dühösek is
voltak és úgy fájt nekik.
De ekkor arra
repült egy pillangó. Aki elhozott nekik egy kis mesét.
És picikét
jobban lettek tőle.
Képzeljétek
el, hogy a mennyországból Anya jött el hozzátok.
Mert ez a kis
pillangó, akit látok a szárnyakkal kint az udvaron, az utcán a kertben bárhol -
egy Angyalka szárnyakkal. Csak most már Anya így tud eljönni hozzátok.
A nap
melegével melegít titeket, az esővel együtt sír veletek, a széllel együtt örül
nektek és simogat benneteket, a szivárvánnyal ölel át, a madarak csicsergésével
beszél hozzátok.
Mindig veletek marad míg világ a világ.
Anya nagyon,
de nagyon szereti Zitát, Rékát és Apát!
Ezt
üzente az Angyalka a kis pillangóval.
