2013. július 28., vasárnap

A Csodamobil



A mai történetünk egy kis zseniről fog szólni, de hogy miben is kiemelkedő a mesénk főhőse? Hamarosan kiderül. Talán, űrhajós? Talán csillagkutató? Talán egy festő? Talán sakkbajnok? Talán sportoló?
Rengeteg kis zseni él köztünk, de a mi kis emberkénk az autók nagy ismerője és nem csak ismerője ám, hanem még valami más is, hogy mi? Hamarosan kiderül.

Vencel és kis barátja Áron nagyon szerették már pici koruktól az autókat, habár Vencel kicsit jobban, mint Áron. Áront jobban érdekelték csöppet a tankok és a csaták.
Egy nyári napon Vencel úgy kelt föl, hogy ma tenni kellene valamit, de mit? Minden olyan uncsi…Fogta hát magát és beszállt a kis Minijébe. A Mini a gyerekek kedvenc kisautója, mivel mindent elérnek. A Minijével már száguldott is Áronért, hogy menjenek el kocsikázni. Vencel nem tudta merre,  kihajtottak hát az autópályára és jót nevetgéltek út közben. Ekkor Áron megkérte Vencelt, hogy na itt térjenek ki, mert itt tud egy helyet, ami nagyon fog neki tetszeni. Ezen a helyen csomó fajta autó volt vagy 30 féle – Suzuki, Toyota, Opel, Mercedes, Audi – kis zsenink persze mindent ismerte és tudta még azt is melyik milyen évben került forgalomba, melyik milyen gyártmány volt. Volt itt francia, japán, német is.
Egy baj volt csak ezekkel az autókkal, mindegyik roncsautó volt már. Egyiknek itt horpadt be valamije,a másiknak ott, egyiknek hiányzott a lámpája, másiknak a kereke.
Vencelnek összeszorult a pici szíve látva ezt a sok egykor csodás autót romokban heverni.
Mikor visszaültek a Minibe csak törte a fejét és törte, hogy mit is lehetne csinálni. Áron mondott neki még egy helyet, hogy oda is menjenek el, mert ott bizony jó kocsik is vannak.
El is mentek egy másik város szélére, ahol szintén egy roncsautó telepet találtak. Még legóból is voltak autók! Akár hiszitek, akár nem egy csomó olyan dolog is volt, ami pont kellett ahhoz a horpadt autóhoz, vagy egy lámpa, ami abból a Toyotából hiányzott!
Vencel egyből a fejéhez kapott!
- Áron meg van! Gyere szedjük össze az alkatrészeket, vigyük át a másik helyre és szereljük meg. Én ismerem az autókat, együtt meg tudjuk szerelni.
A két fiú hatalmas kutatásba kezdett mindent összeszedtek, bepakolták a kicsi Minibe és más száguldottak is vissza.
Meg is javítottak vagy három autót is! Este volt már mire végeztek. El is indultak haza fáradtan, de boldogan, hiszen lett három új autójuk!
Megbeszélték, hogy reggel újból útra kelnek és folytatják a munkát.

Útközben Áronnak megint támadt egy ötlete: Vencel – mondta – Te nagyon ügyes vagy! Mi lenne, ha ebből a sok roncs autóból csinálnánk egy Csodamobilt?
Csodamobilt???? – miért is ne vágta rá Vencel.
Ahogy megérkeztek a telepre körbenéztek és hatalmas tervezésbe kezdtek. Rajzoltak vagy 100 autót. Volt itt kabrió, versenyautó, terepjáró, picurka autó a kistesóknak, nagy autó a homokrallizáshoz, kétéltű, tank, mindenféle és fajta és persze a legnagyobb lapon egy különleges autó – maga a saját tervezésű járgány!
Kiragasztották őket egy falra és elkezdek munkához látni. Vencel irányításával összeszedték a rengeteg alkatrészt és elkezdték összerakni akár csak egy legót.

Ez a kocsi bizony nem egy átlagos autó volt ám! Kívülről autónak nézett ki valóban. négy kereke volt, elől sok-sok lámpával, Ferrari krómbevonattól fénylő, ovális sport kipufogókkal. 
Ahogy azonban beültünk a kis autóba a műszerfal egy érintőképernyőhöz hasonlított. Merthogy, ha megnyomtunk egy gombot akkor a napfénytető hirtelen átalakult propererré, az oldalsó felnyíló ajtók szárnyakká váltak, a lámpák átváltoztak hiperűrfényvető lámpává. Egy másik gomb megnyomásával pedig az autónk már repült is, akkora sebességre lehetett kapcsolni vele, hogy a felszállás bármelyik úton pikk-pakk ment. A fiúk élvezték a repülést! Ilyenkor az ablakon lehetett látni a repülési sebességet, az időjárás előrejelzést,  Áron volt a légiautó irányítója, mert Ő ismerte a szeleket, a legáramlatokat. Vencel a másodpilóta, mert este Vencelnek iránytű sem kellett a csillagokból tájékozódott. Az egész eget ismerte, hol van a Göncölszekér, a Sarkcsillag, a Cassiopeia.
Ha pedig a landolásnál épp a Balaton felett jártak? Az sem jelentett gondot! Vencel ügyesen erre is gondolt! Ilyenkor az alvázból egy másik gomb megnyomásával egy gumi gyűrű fújódott föl, akár egy vizidozsem a kipufogóból kettő pedig motorlapátokká változott.

A hangja sem volt semmi! Tudta változtatni a hangját, a néma lopakodó hangtól a sportos versenyautó hangig.
A fiúk nagyon sokat dolgoztak a Csodamobilon. Mikor elkészültek vele az összes funkcióját kipróbálták, akkor jött a belső tér kifejlesztése. Volt itt minihütő az italoknak, külön szendvicsrekesz, csokirekesz, turmix tár, gyümölcslé tár. Mikor ez is megvolt, akkor pedig  lefestették lilára, pirosra és narancssárgára! Úgy találták ki, hogy ez a kocsi tudja változtatni a színét. És ők eldönthetik bármikor milyen színű is legyen egy gomb megérintésével.
Nagyon büszkék voltak a fiuk magukra és a kis autójukra, hogy sikerült nekik megcsinálni, úgy, hogy csak alkatrészeket szedtek össze innen-onnan.
James Bond is megirigyelte volna a Csodamobilt az biztos! – nevettek fel mikor készen lettek!
El is határozták, hogy egyszer megmutatják kedvencüknek, mert egy ilyen autó néha neki is jól jönne!

Amikor elkészültek a szuper járgányukkal körbenéztek és azt látták nagyon sok alkatrész van még, építeni kellene még, hiszen a Csodamobil is szenzációs.
Áron egy építőrobotot csinált, hogy könnyebben menjen a munka és gyorsabban.
Vencel tervezett és tervezett, és rajzolt, és kereste a tökéletes alkatrészeket közbe.
Megcsinálták az összes autót. Amilyen fajtájú, amilyen országú, mindent kicseréltek, lefestettek. Vencelnek az Audi volt a kedvence.
Végül már át tértek a legókocsikhoz. Csomó legó volt, de igazi életnagyságban, amit fel kellett húzni tárcsával, be kell tölteni az akkumulátorát és már indulhattak is a legóautóval.
Ezután támadt még egy ötletük:  nem kéne egy olyan autó, amibe belefér mindenki? Az egész családunk?
De! Ki is választottak két kocsit. És ezt a kettőt egyberakták és csináltak egy olyan kocsit, ami az egész családokat el tudta vinni bármilyen terepen.
Még sok más kalandjuk volt. De már nem tudjuk elmesélni.

Szóval itt a vége fuss el véle, robogjon el az autó véle!

2013. március 20., szerda

A Pillangó tánca




A Pillangó tánca

Kedves Gyerekek!
Ma egy nagyon szép történetet fogtok hallani a pillangóról.
Ha nagyon figyeltek, érezni fogjátok, ahogy kis szárnyacskájával meglibbenti puha arcocskátokat…

Egyszer nem is olyan régen a kertben megpillantottam egy kicsike kis pillangót. Picike volt, alig tudta még a szárnyait nyitogatni. Talán még túl hideg volt neki, vagy már hideg volt az este. Ki tudja? A kertben hagytam, nem vittem be, hisz nem szabad egy törékeny kis pillangót kiszakítani a számára biztonságos környezetből. Másnap reggel egy falevélen ott várt a kicsike kis teremtmény. Egy icike-picike kis apróság a nagy világegyetemhez képest. De számomra egy csoda volt! Ahogy közel engedett magához, ahogyan engedte, hogy nézzem, hogy ott legyek mellette, hogy megérinthessem. Ahogy a Nap egyre erősebben sütött és egyre melegebb lett, a picurka egyre jobban lett. Egyre erősebbé vált, egyre jobban kezdett életre kelni. Kezdte bontogatni a szivárvány minden színében pompázó szárnyacskáit. Micsoda színkavalkád, micsoda érzés csak ott csücsülni egy pillangó mellett és gyönyörködni benne. Ahogy elkezd virágról virágra szállni, ahogyan megpihen, ahogyan engedi látni szépségeit színeit, formáit. Nézni, ahogyan repked a felhőtlen égen! Ott, ahol még a felhők sem takarják el a Napot, hisz a kicsikének melegre van szüksége.
Vagy nézni, ahogyan a harmatot issza, vagy néha mintha mosakodna benne. Nincs semmi álca rajta, hisz nem akar elbújni. Hogyan is tudna ilyen fantasztikus szárnyakkal, színekkel, mintákkal.
Furcsa, hogy meg tudja határozni egy ember napját, pedig ez csak egy picike pillangó.
A pillangónk amint erőre kapott, elrepült. Ki tudja hová? Talán már ott van a közeledbe nézz csak körbe! Látod már?

Hogy melyik virág kedves neki, melyik fa, bokor hol érzi jól magát - rejtély. De remélem megtalálja a meleget, a biztonságot és azt a helyet, ahol őt nagyon szeretik, mert megérdemli!
Ha szerencsések vagyunk egyszer visszarepül még a kertünkbe és újból megengedi, hogy csak csodáljuk azt, ahogyan repül, táncikál a meleg nyári napba. Megmutatja nekünk, hogy számára nincsen akadály, csak a szabadság van! Mert be lehetne fogni egy lepkehálóval, kirakhatnánk a falra, de akkor elpusztítanánk azt, amit a legjobban szeretünk bennük: a látványt, ahogyan táncolnak a csodás színes szárnyaikkal…

Én már látom is!!! Pont itt van és közeledik felém, már érzem is, ahogyan itt repül pont az orrocskám előtt és kis szárnyacskájával meglibbenti puha arcocskámat….
Ugye Te is kaptál egy puszit?