A mesénk egy Kicsi Süniről fog szólni, aki
egy csodás erdőben éldegélt társaival a többi állatkával.
Süniék egy kedves kis erdőben laktak,
csodás volt itt az élet. Tavasszal kizöldültek a rétek, lombkorona borította a
fákat, és megérkeztek a madarak is, akik énekükkel elvarázsolták az erdő lakóit.
Nyáron a réteket virágok borították, finom illatukkal csábították a zümmögő a
méhecskéket. Sok kicsi Süni élt itt. Az
állatkák nagyon vidámak voltak, mert mindenük megvolt.
Egyik nap az állatok összegyűltek, hogy
megvitassák, hogy ki mit fog beszerezni a hosszú télre és persze elkezdek
készülődni Karácsonyra, amely a kedvenc ünnepük.
Süninek leveleket kellett gyűjtenie, és egy
csodás alma megszerzését bízták rá.
Az állatkák már lázasan készülődtek, amikor
egy kislányt találtak az erdő közepén. Az állatok összegyűltek, körülvették a
kislányt és csak nézték. Szegényke nagyon elkeseredettnek tűnt.
Az állatok megvárták míg a kislány
felébredt. A kislánynak kisírtak voltak a szemei és nagyon rémült, amikor
meglátta a kisállatokat. Kicsit megijedt tőlük. A kislány azonban valahogy
megértette az állatokat, amikor róla tanakodtak. Az állatok nagyon meglepődtek,
de örültek neki, hogy a kislány érti őket.
Megkérdezték tőle, hogy hogy kerül ide
ilyen messzire a várostól. A kislány elmesélte, hogy elszökött otthonról, mert
nem volt semmije, amit a szüleinek és a testvéreinek adhatott volna és nagyon
szégyellte magát ezért. Annyira szerette volna megajándékozni őket, de nem
sikerült neki, ezért világgá ment. Már megbánta amit tett, de nem talál vissza
a város forgatagába.
Az állatkák mind beszélgettek vele, Süni
pedig messziről figyelte a lánykát, mert félt közelebb menni és beszédbe
elegyedni vele. A kislány viszont észrevette Sünit és odament hozzá, hogy Ő
miért van ilyen távol. Süni behúzódott a kicsi tüskéi alá és onnét figyelte a
kislányt. A kislány pedig megpróbálta megsimogatni, de sajnos nagyon megszúrták
Süni tüskéi, de nem riadt ám meg. Süni viszont igen, hogy megsebzi a kislányt,
inkább fogta magát és gyorsan el akart iszkolni, amikor a kislány elé állt.
Süni itt van egy csomó falevél várj egy
picit! Megfogta a leveleket és Süni tüskéire tette, rátett elég sokat, és mikor
így megsimogatta Sünit nem szúrtak a tüskék. Süni nagyon megörült ám ennek,
hogy valaki őt is megsimogatja és milyen csodás érzés is ez.
Az állatok közben tanakodtak és törték az
agyukat, hogy most mi is legyen. A kislány nagyon különleges volt, segíteni
akartak neki. Egyszer csak a Bölcsbagoly kitalált valamit: mit szólnátok, ha
azokból amiket gyűjtöttünk a mi karácsonyunkra készítenénk valamit a kislánynak?
Az állatok nagyon örültek az ötletnek és lázasan elkezdtek készülődni, persze
úgy, hogy a kislány ne tudjon róla. Mindig egy-két állatka volt a Kislánnyal, míg a többiek készülődtek.
A madarak odahúzták a legszebb faleveleket,
a mókusok a gesztenyéket és a mogyorókat hordák, az Őzikék a kislánnyal
játszadoztak, mindenki szorgoskodott. Aztán a falevelekből a madarak és a pókok
egy terítőt szőttek az anyukának, a mókusok a gesztenyékből játékot
készítettek a kislány testvéreinek, a Macik málnából és mézből készítettek
finomságot az apukának.
Süni is segített ám sokat, hiszen a
faleveleket Ő válogatta össze és még gombákat is keresett, ami a gesztenye bábuk
kalapja lett.
Az állatkák elkészültek a sok-sok
ajándékkal és odahívták a kislányt, hogy visszakísérjék a városba.
Nagyon megszerették, mert a kislány annyira
szeretni való volt, kedves és aranyos. Mindenkinek adott valamit. A mókusoknak
mogyorót talált, az Őzikéknek szénát hozott egy közeli tanyáról, a medvéknek
elkészítette a vackát, ahol téli álmukat alusszák, a madaraknak fészket rakott
biztonságos helyre.
Az állatkák körül állták és odahozták a
meglepetéseket. A kislány annyira örült, hogy szóhoz sem jutott, csak megölelte
az állatokat még Sünit is, aki egy levélbe burkólozott be.
Aztán elindultak a város felé. A Kislány
megígérte az állatoknak, hogy minden évben visszatér majd hozzájuk. Az állatok
nagyon örültek neki, mert a szívükhöz nőtt a kislány. Süni volt csak nagyon szomorú,
mert Ő is akart adni valamit a kislánynak, mert olyan rendes volt hozzá. Ekkor
eszébe jutott, hogy van egy csodás piros almája, gyorsan beszaladt az odújába
és a tüskéire szúrta a piros almát és rohant a kislányhoz…
Még sikerült utolérnie az állatokat és a
kislányt a Kislány háza előtt. A kislány minden állattól elköszönt, megköszönte
addigra az ajándékot és akkor észrevette Sünit, aki rohant, ahogy csak tudott.
Kislány felemelte és megkérdezte, hogy
miért rohant ennyire. A Süni odaadta a csodás mosolygós almát ajándékba.
A kislány borzasztóan boldog volt és azt mondta Süninek: kedves Süni, Te olyan aranyos állatka vagy, a szíved mélyén rengeteg szeretett van, csak ne bújj a tüskéid mögé! Engedd, hogy a többi állat is megismerjen úgy, ahogy én és engedd, hogy szeressenek. Mert én nagyon szeretlek!
A kislány borzasztóan boldog volt és azt mondta Süninek: kedves Süni, Te olyan aranyos állatka vagy, a szíved mélyén rengeteg szeretett van, csak ne bújj a tüskéid mögé! Engedd, hogy a többi állat is megismerjen úgy, ahogy én és engedd, hogy szeressenek. Mert én nagyon szeretlek!
Süni nagyon boldog volt és megfogadta a
kislány tanácsát, előbújt a tüskék közöl.
A karácsony eljött az állatkák pedig
eljöttek az erdőből és titokban meglesték, ahogy a kislány nagy boldogan
megajándékozza szereteit az állatok ajándékaival.
Mindannyian örültek, hogy mekkora örömet tudtak szerezni a Kislánynak. Ez lett az egyik legszebb karácsonyuk, amelyre olyan jó volt mindig visszagondolniuk.
A kislány azóta is mindig meglátogatja az
erdőben élő barátait és Sünivel mindig hosszasan beszélget és megsimogatja,
amit Süni annyira szeret.
Boldog Karácsonyt Kedves Olvasó!
Boldog Karácsonyt Kedves Olvasó!