A tél közepéhez közeledve a táj már felöltötte téli ruháját. Közeledett a várva várt Karácsony. Mindent hó borított. Fehér volt minden, az ágak, az utak, a házak teteje.
Az egyik ilyen hófedte házikóban kis manócskák rohangáltak, énekelgetek, mikor hirtelen az egyikük felkiáltott.
- Jaj egy szellem!
- Jaj! Milyen szellem? Hol? - kérdezte a másik kis pöttöm
- A karácsony szelleme! Nem látod? Mindenütt ott van már!
- Ugyan már szellemek nincsenek! – próbálta nyugtatgatni a másik Maszat
- Mégis honnét gondolod?
- Hááát, mert mindenki erről beszél! Anya, Apa a Nagyiék, biztosan van ilyen szellem, ha ők látják. Biztosan most is itt repkednek fehér lepedőbe.
- Én bizony egy lepedőt sem látok! Ne mond már. De ha láthatatlan, akkor mondjuk igazad lehet és itt repülhet…
A gyerekek nagy beszélgetésbe kezdtek, csak mondták és mondták a szellemes történeteket. De, hogy ez a "karácsony szelleme" mi lehet? Nem tudták megfejteni. Úgy döntöttek hát, hogy ha törik, ha szakad a végére járnak!
Először is felöltöztek és kimentek a hóba szellemnyomokat keresni….
Még hóembert is építettek, hogy este figyeljen helyettük a szellemekre. A hóba az volt jó, hogy lehetett látni a lábnyomokat, de bizony szellem lábnyomot egyest sem találtak.
Egy jó kis hógolyózás után átfagyva úgy határoztak, hogy bent folytatják a kutatást. Először ittak egy forró teát ,majd gyorsan felszaladtak a szobájukba.
A sok lurkó körbe ült és csak nézték a levegőt, hol van, hol lehet vajon ez a karácsony szelleme. Nem látták.
Aztán megkérték: Te kegyes nagy Karácsony Szelleme mutasd meg magad légyszíves!
A gyerekek legnagyobb meglepetésére nem egy szellem jelent meg, hanem egy kis Angyalka! Kicsi szárnyakkal, a feje fölött fénylő glóriával.
A gyerekek nem győzték a szemüket törölgetni az ámulattól, hogy vajon jól látnak-e.
Jól láttak. A kis Angyalka ott volt, mindannyiuk előtt.
Egy kislány szólalt meg először.
- De hát Te nem is szellem vagy, hanem egy angyalka!!!
- Igen, én egy angyalka vagyok, akiről olyan szépen énekeltetek az előbb.
- De mi a karácsony szellemét hívtuk ....
- Igen tudom! Azért jöttem, hogy elmeséljem nektek, hogy a karácsony szelleme, nem egy szellem, hanem maga a Karácsony! Csak a felnőttek így nevezik, ami körül lengi a karácsonyt.
- De akkor mégis mi az, ami leng és nem szellem, és karácsony?
- A karácsony szelleme gyerekek mindannyiukban benne él. Bennünk, a szívünkben. Gyertek, figyeljetek, megmutatom nektek.
Azzal a kis Angyalka felültette a gyerkőcöket egy kis felhőre és elrepítette őket a magasba, ahonnét mindent láthattak. Az egész világot.
Látjátok mindenütt készülődnek az emberek. Ott is ahol tél van és hó, és ott is, ahol nincs.
Mindenki igyekszik haza, az otthonába! Oda ahová tartozik, oda ahol, azok élnek, akiket a világon a legjobban szeretnek. Sokan ilyenkor hajóra, repülőre, vonatra illetve autóba szállnak, hogy odaérjenek még időben, mire elkezdődik a szeretet ünnepe.
Az emberek készülnek. Az anyukák mézeskalácsot sütnek a gyerekek pedig feldíszítik.
Gyertek csak! – intett az Angyalka
És most szagoljatok csak bele a levegőbe! Érzitek ezt a fenséges fahéjas, gyömbéres illatot, ami belengi a levegőt? Ez a mézeskalács illata – mondta egy kisfiúcska
- És még lehet érezni a friss fenyő illatát is! – vágott közbe egy másik fiúcska
Az anyukák már javában készítik a finom ünnepi ebédet.
Hamarosan besötétedik szólalt meg Picur menjünk haza, nem akarok itt maradni a sötétbe! Nem lesz sötét nyugtatta meg az Angyalka. Ennél csodálatosabb világítás nincs a világon! Minden házban meggyulladnak a karácsonyi fények! Az égők, a gyertyák, a csillagszórók. Káprázatos tényleg!!!- nevettek a gyerkőcök, hiszen a felhőről minden otthonba látták, ahogyan egyszerre felgyúlnak a fények.
Az utcákon csend van. A legszebb csend, ami létezik, a béke hangja. Csak a karácsonyi dalok szűrődnek ki a házakból.
Ez mind együtt gyerekek a karácsony szelleme, ami áthat mindent, és mindenkit kerek e világon! Gyertek ideje hazamenni, vár rátok a Jézuska meglepetése!
Futás! - mosolygott az Angyalka. Én pedig gyorsan felköltözöm egy csodás helye, ahonnét láthatom a boldogságtól csillogó kis szemeiteket.
Majd keressetek meg! Hamarosan találkozzunk ! -búcsúzott
A gyerekek nevetek, már nem sikítoztak a karácsony szellemétől, hisz érezték most már a szívükben a karácsonyt!
Rohantak a szüleikhez a rokonaikhoz, akik már egy feldíszített karácsonyfa körül álltak, és énekeltek. A fa alatt pedig rengeteg kis doboz hevert, ami arra várt, hogy a kicsikék felbontsák. A Jézuska is megérkezett.
És hogy hová lett az Angyalka?
Minden karácsonyfán lakik egy angyalka, vagy akár több! Akik eljönnek hozzánk karácsonykor és velünk ünneplik a szeretetet!
Boldog békés karácsonyt!
