Athna

 

Hogy miről is szól a mai mesénk? Igaz már nagyon várjátok?

Én is, hamarosan kiderül. Mindenki szépen kucorodjon be ágyikójába, vackolja be magát.

Türelem, türelem gyerekek! A türelem ma mesét terem.

Kezdődik kezdődik!

Egyszer egy messzi messzi kis erődben bosszankodott sok sok állatka. Csipcsirp, Hangyóca, Csacska Macska. Egyikőjük sem  volt jó semmi. Csipcsiripnek be nem állt a csőre, Hangyóca meg csak panaszkodott hogy nem ér, neki kell a legtöbbet cipekedni, miért? Csacska macska meg túl csacskának érezte magát.

Egy szép reggelen mikor hét ágra sütött  a nap és kicsit sem élvezték az állatok a napjukat hirtelen megijedtek. Egy Tigris járt arra. Csipcsirip egyből csipogta is Tigris! Tigris! Tigris!!!!!!

Megesz mindannyiónkat. Csacska macska össze is húzta magát, mint egy csiga biga, aki behúzódik a házába. A Tigris észrevette őket, de úgy tett, mintha nem is látná őket. Lefeküdt a fűre napozni. Az állatok nem tudták hova tenni mit keres itt egy ekkora szép Tigris. Nem is itt él, nem is ide tartozik, sosem látták még.

A kíváncsiságuk azonban nagyobb volt, mint a hirtelen ijedelmük. Csacska Macskánk úgy gondolta, hogy mégis csak Ő is macska Tigris meg nagy macska őt bizti nem bántja, így közelebb ment hozzá. Hangyóca pedig huha ez meg mi a szösz engem úgyse vesz észre engem csak eltaposnak és ő is közelebb ment. Csipcsirip pedig azt gondolta én madár vagyok úgyse tud repülni és felé repült.

Az állatok már  ott voltak a közelében. A Tigris tudta nagyon jól, neki ugyanis ki sem kell nyitni a szemét úgyis érzi, látja mi történik körülötte.

Aztán egyszer csak felült kinyitotta a szemét és üdvözölte őket.

• Jó reggelt barátaim! Athna vagyok! Kit tisztelhetek bennetek?

Az állatok úgy meglepődtek ezen, hogy még elfutni, repülni is elfelejtettek.

Így szép sorban bemutatkoztak.

Athna pedig kérdezett tőlük: milyen ez az erdő? Hogy vannak itt? És miért félnek ugyan már egy Tigristől?

• Miért félünk, miért félünk Te hatalmas ragadozó vagy! Megeszel minket reggelire! –Athna pedig csak mosolygott
• Ugyan már! Ne féljetek! Nem szabad félni, ha féltek nem tudtok megismerni, Csacska macska bújj csak ki a csigaházadból! Csipcsirip gyere és csiripelj kérlek nekem! Hangyóca hoznál nekem egy morzsát, éhes vagyok.

Az állatok pedig megtették neki. Nem értették miért és hogyhogy de nem is gondolkoztak ezen.

Athna megkérte őket kísérjék el őt egy kis sétára. Egy hegy tetejére szeretne felmenni és nem szeretne eltévedni. Ők jól ismerik az erdőt vezessék őt fel.

Az állatok nagyon megörültek, hogy ŐK segíthetnek egy ilyen nemes állatnak. Persze egymás szavába vágtak.

Hangyóca kezdte. Persze már a hegyre! Én? Nem látod milyen pici vagyok? HANGYA vagyok! A hegy tudod te milyen magasan van? Hova gondolsz! Majd a többiek megmutatják.

Aztán jött Csacska Macska. Jó jó, de én még nem voltam a csúcson csak egy darabig tudlak elkísérni. Eltévedek ebbe a sűrű erdőben.

Csipcsirip jó jó én majd repülök, de az tényleg messze van és ugye tudjátok, hogy én folyton csipogok és mindent és mindenkit felverek és be nem áll a csőröm és mindenki utálja, mert a saját gondolataikat nem hallják tőlem. Csip-csip-csip.

Athna elmordulta magát! Ahogy a Tigrisek tudnak egy nagyot!

Drágáim ezt most tegyük félre gyertek velem kérlek.

Az állatok nem tudtak nemet mondani.

Elindultak hát a messzi magas hegyre!

Athna lassan ballagott és közbe beszélgetett mindannyiukkal!

Hangyóca gyere, ne maradj le! Kérte mindig! És Hangyóca csak mondta jól van na!! Nem látod hogy szaladok? Te kétszázszor nagyobb vagy! Ha nem vetted volna észre!

• Hangyóca! Ne bosszakodj, nem tesz jót neked sok energiát elvesz tőled, hogy csak sajnáltatod magad. Már egy órája jövünk és látod még mindig itt vagy! Mellettem! Ugye tudod, hogy nagyon kevés hangya vállalkozott volna rá, hogy el is indul! Te különleges kis hangyóca vagy! És sokkal erősebb vagy, mint én!
• Ugyan már te simán kettéharapsz egy őzet.
• Az lehet, de te a testsúlyod ezerszeresét is képes vagy cipelni! Engem is elbírnál. Figyeld csak meg? És Athna rátette az egyik tappancsát nagyon óvatósan Hangyócára vigyázva rá, és engedte a testsúlyát is ám. Nem csalás nem ámítás Hangyóca megtartotta!!! Elbírta Tigris lábát!
• Te jó ég!!!! Elbírok egy Tigrist!!! Elbírrookkkk egy Tigrist!!!! Hahahahahhahahahhah és nevetett és nevetett! Athna megdicsérte Hangyócát és megsimogatta az orrával. Látod, Látod? A hangyóca ezután nem is ment a 6 lábával, hanem repült szinte és csak mosolygott.
   
  Az út felénél járhattak már sokat nevetgéltek mikor Csacska macska megtorpant. Jaj nem tudom az utat!  Jobbra vagy balra? Jaj és ha egyenesen azon az ösvényen kellene mennünk?
  Jaj de nagy az erdő.
  Athna mellé állt és bölcsen megkérdezte:
• Szerinted melyik úton menjünk?
• Nem tudom, nem tudom, nem tudom! – Pont azt magyaráztam, hogy én nem tudom az utat, eltévedek. Nem is figyeltél rám! Jajajajajajjajaj
• Szerinted a csúcsra hány út vezet? Hány csúcs van?
• Egy csúcs van csak! Mit tudom én? Nem vagyok én olyan okos, mint Te! Én mondtam, én megmondtam! Szomorkodott Csacska macska. Miatta eltévedtek. – hitte Ő
• Szerinted mi történik ha más úton megyünk? – kérdezte Athna
• Nem tudom az lehet hosszabb út, lehet, hogy rövidebb lenne jobbra, de lehet balra? Miért is nem figyeltem jobban legutóbb mikor erre jártam...
• És szerinted az baj, ha a hosszabb úton megyünk? Szerinted mi a cél? – kérdezte a Tigris
• Hogy minél hamarabb feljussunk! Az!
• Nem, Te kis Csacska Macska! A lényeg, hogy együtt legyünk és együtt sétáljunk. Nem az a lényeg melyik úton jutunk fel! Feljutunk! Ez biztos, a csúcson megbeszéljünk, jó?
• Akkor menjünk jobbra! És Csacska macska nagyon boldog volt, hogy nem kérték számon. hirtelen bízott a megérzésébe, hogy az a jó út. A többiek pedig szépen követték zokszó nélkül.
   
  Egy tisztásra értek. Pihenjünk picit. Elfáradtam mondta Athna. Egy ilyen Tigrisnek már kell egy kis megálló.
  Csipcsirip persze nem tudott leszállni csak csipogott és csipogott.
  Jaj de szép idő van ! De jó idő van, de jó repkedni! Tralalal! Tralala! Jaj menjünk már! Ne lazsáljunk már! Felkelni felkelni! Csip csirip.
  Nem igaz, hogy elfáradtok!
  Athna nem foglalkozott vele. Csipcsirip most pihenj picit. És kicsit hallgasd a csendet kérlek!
  Csendet? Nincs is csend sosincs csend!
   Mert mindig csipogsz! Csak 1 percre kérlek hallgasd kik beszélnek még az erődbe?
• Persze nem vagyok jó madár, dehát énekes madár vagyok. Bezzeg a papagájok beszélhetnek! Nem is jó a csend! Az a jó ha csicsergünk!
• Igen valóban szeretem én is az énekes madarak dalát! Te hallod más madarak dalát? Mi lenne ha velük együtt énekelnél? Egy szép dalt? Közösen?
• Nincs is itt egyetlen madár sem! Nem hallom őket.
  Athna magára hagyta kicsit. Csipcsirp meg csak csipogott tovább.

Jaj jön az eső, jön az eső! Fussunk! Fussunk! Fedezékbe!

Csacska macska befutott az erődbe, Hangyóca bebújt egy falevél alá, Csipcsirp pedig felrepült egy fára.

Athna azonban kint maradt az esőben! Gyertek csak elő? Fogócskázzunk! Táncoljunk!

Az állatok meg csak nézték. Ez a Tigris megbolondult! Elázik! Elment az esze! Dehát nem volt mit tenni, ha a Tigris megkérte őket hát legyen! Önfeledett fogócskába kezdek és tocsogtak a pocsolyákba, beleugráltak, Hangyóca úszott egyet nagyon jól is esett neki!

Aztán mikor abba maradt az eső kinyújtóztak a fűbe szárítkozni. A nap ragyogott és na vajon mi ragyogta be az égboltot? Igen egy szivárvány, amit bizony nem láttak volna a fedezékből...

És történt még egy csoda! Csipcsirip elhallgatott! És rájött mit kért tőle Athna. Figyeljen magára, befelé! És már hallotta a többi madarat! Figyelte őket és gyönyörködött az énekükbe. Megértette, hogy Ő is így dalol és csal vidámságot mások arcára. Ráadásul csöppet sem bosszantó.

Útra keltek ismét, de már nem sok volt hátra az útból!

Végig nevetgéltek, meséltek. Kifaggatták Athnát mit is keres erre. Megtudták, hogy párt keres. Nagyon szeretne kistigriseket, de ahol eddig élt nem találkozott egy szép vadmacskával. Nem adta hát fel útnak indult.

Naplementére fel is értek a csúcsra. És ott álltak fent, nézték a hatalmas erdőt a lábaik előtt.

Nagyon szép, nagyon szép örvendezett Hangyóca. Ilyen magasan még sosem járt. Ő mindig csak alulról látja a fákat nem fentről!!!

Csacska macska is örömmel vette, hogy mégsem tévedtek el és odavezette a barátait ahová szerette volna. Csipcsirip pedig akár egy karmester csiripelt és vezényelt, együtt dalolt egy csodás különleges madár dalt, amelyet az erdő lakói csak hallgattak és hallgattak. Semmilyen más nesz nem hallatszott, csak a madarak éneke.

Athna pedig mit tett mind eközben? Hátra állt! Megsimogatta mindannyiójukat. Megölelte őket és egyik percről a másikra eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Az állatok sokáig meséltek még róla ez erdőben. A nagy Tigrisről, aki megváltoztatta az életüket!

Tudták, hogy bármikor elérhetik Athnát, mert Ő ott van mindenütt! A szívükben!

Megértették, hogy nem a csúcs volt a lényeg, hanem maga az út! Hogy idáig eljutottak!

Az állatok hazatértek otthonaikba.

Csacska Macska már csak a nevében volt az, mindig magabiztosan tájékózodott és nem igazán érdekelte ki mit mond, ment a megérzései után. Hangyóca eldicsekedett mindenkinek, hogy ő egy Tigrist is elbír, és úszást oktatott, Csipcsirip összeállt a többi énekes madárral és koncerteztek az erdőkben.

Athna híre sokakhoz eljutott. Mindenki találkozni szeretett volna vele, tanulni tőle, de nem sikerült nekik, mert bizony kiváltság ilyen nagy tanítóval utazni.

De az  állatok Hangyóca, Csacska Macska, Csipcsirip tovább adták, amit tanultak és megváltoztatták sok sok állatka életét. Athna segítségével rájöttek milyen különlegesek ők. Nem egy hangyának, macskának, madárnak kell lenni, hanem Önmaguknak!

Athna néha visszatért hozzájuk a hegycsúcsra amikor mind hárman ott voltak. Elvitte bemutatni a párját és a kis tigris kölyköket is. Mert bizony megtalálta szíve hölgyét....

 

Itt a vége fuss el véle.

 

Légy Önmagad!

Higgy és bízz magadba!

Élvezd az útad!

Egyszer ezt hallották az erdőben és mindenki tudta ki áll a hegycsúcsonJ