Süni karácsonya

A mesénk egy Kicsi Süniről fog szólni, aki egy csodás erdőben éldegélt társaival a többi állatkával.

Süniék egy kedves kis erdőben laktak, csodás volt itt az élet. Tavasszal kizöldültek a rétek, lombkorona borította a fákat, és megérkeztek a madarak is, akik énekükkel elvarázsolták az erdő lakóit. Nyáron a réteket virágok borították, finom illatukkal csábították a zümmögő a méhecskéket. Sok kicsi Süni élt itt.  Az állatkák nagyon vidámak voltak, mert mindenük megvolt.

Egyik nap az állatok összegyűltek, hogy megvitassák, hogy ki mit fog beszerezni a hosszú télre és persze elkezdek készülődni Karácsonyra, amely a kedvenc ünnepük.

Süninek leveleket kellett gyűjtenie, és egy csodás alma megszerzését bízták rá.

Az állatkák már lázasan készülődtek, amikor egy kislányt találtak az erdő közepén. Az állatok összegyűltek, körülvették a kislányt és csak nézték. Szegényke nagyon elkeseredettnek tűnt.

Az állatok megvárták míg a kislány felébredt. A kislánynak kisírtak voltak a szemei és nagyon rémült, amikor meglátta a kisállatokat. Kicsit megijedt tőlük. A kislány azonban valahogy megértette az állatokat, amikor róla tanakodtak. Az állatok nagyon meglepődtek, de örültek neki, hogy a kislány érti őket.

Megkérdezték tőle, hogy hogy kerül ide ilyen messzire a várostól. A kislány elmesélte, hogy elszökött otthonról, mert nem volt semmije, amit a szüleinek és a testvéreinek adhatott volna és nagyon szégyellte magát ezért. Annyira szerette volna megajándékozni őket, de nem sikerült neki, ezért világgá ment. Már megbánta amit tett, de nem talál vissza a város forgatagába.

Az állatkák mind beszélgettek vele, Süni pedig messziről figyelte a lánykát, mert félt közelebb menni és beszédbe elegyedni vele. A kislány viszont észrevette Sünit és odament hozzá, hogy Ő miért van ilyen távol. Süni behúzódott a kicsi tüskéi alá és onnét figyelte a kislányt. A kislány pedig megpróbálta megsimogatni, de sajnos nagyon megszúrták Süni tüskéi, de nem riadt ám meg. Süni viszont igen, hogy megsebzi a kislányt, inkább fogta magát és gyorsan el akart iszkolni, amikor a kislány elé állt.

Süni itt van egy csomó falevél várj egy picit! Megfogta a leveleket és Süni tüskéire tette, rátett elég sokat, és mikor így megsimogatta Sünit nem szúrtak a tüskék. Süni nagyon megörült ám ennek, hogy valaki őt is megsimogatja és milyen csodás érzés is ez.

Az állatok közben tanakodtak és törték az agyukat, hogy most mi is legyen. A kislány nagyon különleges volt, segíteni akartak neki. Egyszer csak a Bölcsbagoly kitalált valamit: mit szólnátok, ha azokból amiket gyűjtöttünk a mi karácsonyunkra készítenénk valamit a kislánynak? Az állatok nagyon örültek az ötletnek és lázasan elkezdtek készülődni, persze úgy, hogy a kislány ne tudjon róla. Mindig egy-két állatka volt a Kislánnyal, míg a többiek készülődtek.

A madarak odahúzták a legszebb faleveleket, a mókusok a gesztenyéket és a mogyorókat hordák, az Őzikék a kislánnyal játszadoztak, mindenki szorgoskodott. Aztán a falevelekből a madarak és a pókok egy terítőt szőttek az anyukának, a mókusok a gesztenyékből játékot készítettek a kislány testvéreinek, a Macik málnából és mézből készítettek finomságot az apukának.

Süni is segített ám sokat, hiszen a faleveleket Ő válogatta össze és még gombákat is keresett, ami a gesztenye bábuk kalapja lett.

Az állatkák elkészültek a sok-sok ajándékkal és odahívták a kislányt, hogy visszakísérjék a városba.

Nagyon megszerették, mert a kislány annyira szeretni való volt, kedves és aranyos. Mindenkinek adott valamit. A mókusoknak mogyorót talált, az Őzikéknek szénát hozott egy közeli tanyáról, a medvéknek elkészítette a vackát, ahol téli álmukat alusszák, a madaraknak fészket rakott biztonságos helyre.

Az állatkák körül állták és odahozták a meglepetéseket. A kislány annyira örült, hogy szóhoz sem jutott, csak megölelte az állatokat még Sünit is, aki egy levélbe burkólozott be.

Aztán elindultak a város felé. A Kislány megígérte az állatoknak, hogy minden évben visszatér majd hozzájuk. Az állatok nagyon örültek neki, mert a szívükhöz nőtt a kislány. Süni volt csak nagyon szomorú, mert Ő is akart adni valamit a kislánynak, mert olyan rendes volt hozzá. Ekkor eszébe jutott, hogy van egy csodás piros almája, gyorsan beszaladt az odújába és a tüskéire szúrta a piros almát és rohant a kislányhoz…

Még sikerült utolérnie az állatokat és a kislányt a Kislány háza előtt. A kislány minden állattól elköszönt, megköszönte addigra az ajándékot és akkor észrevette Sünit, aki rohant, ahogy csak tudott.

Kislány felemelte és megkérdezte, hogy miért rohant ennyire. A Süni odaadta a csodás mosolygós almát ajándékba. 
A kislány borzasztóan boldog volt és azt mondta Süninek: kedves Süni, Te olyan aranyos állatka vagy, a szíved mélyén rengeteg szeretett van, csak ne bújj a tüskéid mögé! Engedd, hogy a többi állat is megismerjen úgy, ahogy én és engedd, hogy szeressenek. Mert én nagyon szeretlek!

Süni nagyon boldog volt és megfogadta a kislány tanácsát, előbújt a tüskék közöl.

A karácsony eljött az állatkák pedig eljöttek az erdőből és titokban meglesték, ahogy a kislány nagy boldogan megajándékozza szereteit az állatok ajándékaival.

Mindannyian örültek, hogy mekkora örömet tudtak szerezni a Kislánynak. Ez lett az egyik legszebb karácsonyuk, amelyre olyan jó volt mindig visszagondolniuk.

A kislány azóta is mindig meglátogatja az erdőben élő barátait és Sünivel mindig hosszasan beszélget és megsimogatja, amit Süni annyira szeret.


Boldog Karácsonyt Kedves Olvasó!