Egy őszi napon kisgyerekek rohangáltak az erdőben. Élvezték a friss levegőt, a madarak csicsergését, a hulló faleveleket. Ahogy játszottak egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy egy kis tisztáson valami furcsaságot látnak. Nem hittek a szemüknek! Hiszen ilyet ők még nem láttak. Gyorsan mindannyian elrejtőztek a földön fekvő fatörzs mögé és onnét kukucskáltak.
Akár hiszitek, akár nem a kis tisztáson egy gesztenyefalevélkupac tetején, ahol még melegített a Nap 4 kis tündér tanakodott. A tündérek csodásak voltak. Parányiak, kicsi csillogó szárnyakkal, díszes ruhában.
De kik lehettek ők? A gyerekek csak dörzsölték a szemüket, hogy ez csak káprázat lehet.
A tündérek hatalmas vitába bonyolódtak. Arról vitatkoztak, hogy melyik évszak a legszebb.
A gyerekek jobban megfigyelték a ruhácskáikat. Az egyiküknek tele volt a ruhája tulipánokkal, nárciszokkal, még sapkája is hóvirágból készült. A gyerekek kitalálták, hogy biztosan Ő lehet a TavaszTündér!
A másik tündér ruhácskája csupa hófehér volt, ami csillogott mikor ráesett a fény, úgy ahogyan a hó ha ráesik a napfény. Az egyik kislány fel is kiáltott, oh és ott a TélTündér is!
Kik lehetnék még itt? Az egyik kisfiú egyből rávágta odanézzétek az a NyárTündér! A ruhája telis tele van apró virágokkal, napraforgóból van a kalapja is!
Az ŐszTündér is itt van ám, a szivárvány minden színében pompázó falevelelek díszítik palástját és makkból van a kalapja.
Most, hogy rájöttek, hogy az évszak tündérek vannak itt a gyerkőcök csak hallgatták őket, hogy ugyan miről tudnak ők ennyit, ilyen hévvel, ilyen hangosan vitatkozni.
Nem győztek egymás szavába vágni! Hogy természetesen az én évszakom a legszebb! Kezdte a NyárTündér. Meleg van! Ilyenkor a leghosszabbak a napok! Lehet fürdeni a tavakban, folyókban tengerekben, mert a Nap felmelegíti nekünk. Finomabbnál, finomabb gyümölcsöket érlelek nektek! A nappalok is ilyenkor a leghosszabbak, hogy több időnk legyen a szabadban játszani.
Közbevágott ám egyből TavaszTündér is!
Jaj ne már, akkor rekkenő a hőség! Kiég a fű is. Bezzeg tavasszal mikor a természet életre kell... Annál nincs szebb. Új élet kezdődik! Kirügyeznek a fák, virágba borulnak. A tulipánok, nárciszok, orgonák, rózsák, illatukkal betöltik az univerzumot!
A tél a legszebb ugrott fel a helyéről TélTündér! Hideg van! Hullik a hó! Az egész táj fehérbe öltözik! Lehet hóembert építeni és szánkózni! Éjjel is világít a hó a sötétben. Mi kellhet még több? Az éjszakák hosszúak, jó nagyokat lehet aludni!
Jaj ne vitatkozzatok már szólt közbe az ŐszTündér! Egyértelműen az ősz a legizgalmasabb! A fák megajándékoznak minket színpompás falevelekkel. Nincs két egyforma! Ilyenkor lehet csak leszüretelni a szőlőt, a természet még az ölünkbe hullajtja terményeit mielőtt elmúlik. Elköszönnek az álmuk előtt!
A vita csak nem akart abba maradni! Egyfolytában egymás szavába csaptak és hadakoztak.
A gyerkőcök összenéztek és nem értették, hogy most miért is kell ezen ennyit bosszankodni?
Fogták hát hirtelen magukat és odaosontak a Tündérekhez. A Tündérek olyannyira el voltak foglalva magukkal, hogy észre sem vették, hogy a gyerekek már mögöttük vannak. Mikor odaértek a lurkók illedelmesen megszólították őket. - Szép napot, Tündérek! Ti valóban az évszak Tündérek vagytok?
- A Tündérek borzasztóan meglepődtek... Mert ugye őket nem lehet látni, nem lehetett volna, hogy észrevegyék őket. Gyorsan el is szégyellték magukat. De ha már így alakult, gondolták beszélgetnek egy picit a lurkókkal.
- A Tündérek borzasztóan meglepődtek... Mert ugye őket nem lehet látni, nem lehetett volna, hogy észrevegyék őket. Gyorsan el is szégyellték magukat. De ha már így alakult, gondolták beszélgetnek egy picit a lurkókkal.
A gyerekek nagy örömmel fogadták őket és nagyon örültek.
Jól elbeszélgettek, bemutatkoztak, amikor TélTündérnek eszébe jutott, az a nagyszerű ötlet, hogy tegyenek igazságot a gyerekek, melyik hónap is a kedvencük, melyik is a legszebb.
A tündérek helyeseltek a gyerekek pedig elkezdtek nevetni. Miért nevettek kérdezték a tündérek?
Az egyik kislány pedig elkezdte magyarázni, hogy ha tavasszal a növények nem kelnének ki akkor nem is tudnának megérni nyáron! Savanyú lenne a szőlő, sohasem lenne piros a paradicsom és nem tudnánk finom görögdinnyét sem enni! Ha az ősz nem öltöztetné fel a fákat különböző színekben nem tudnánk faleveleket gyűjteni, mert nincs két egyforma ám, és a szőlőt is ilyenkor lehet leszüretelni. A tél pedig a pihenés időszaka. Alszanak a növények és a macik. Minden évszakra szükségünk van nekünk embereknek!
A tündérek összenéztek és csendben hallgatták az okos gyerekeket, mert annyi bölcsességet mondtak nekik, amire eddig ők sohasem gondoltak.
Nagyon megörültek annak, hogy mindegyiküket ugyanannyira szeretik, ugyanolyan fontosak. Az élet körforgásában mindannyiukra szükségük van az embereknek! Egyik évszak nélkül nem lenne teljes az élet és nem következne a másik. Így követi egymást sorban a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.
Hurrá tapsolták meg őket a gyerekekek! Megegyeztek végre és ők segítettek a Tündéreknek!
Ki hitte volna....
