A Télapó zöld kanala

Messze északon a hófedte síkságon egy kis katlanban éltek a  lelkes kis manók.

Volt köztük játékkészítőManó, ajéndékszállítóManó, és LevélolvasóManó, akiknek nagyon fontos a hivatása, mivel Ők a Télapó segédjei. Minden levél, amit a lelkes gyerekek írnak, LevélolvasóManóhoz jutott el és Ő dönthette el, hogy a lurkó jó volt-e vagy nem, és hogy Télapó meglepi-e reggelre valami aprósággal vagy sem.

A lelkes Manók egész évben szorgosan készülődnek, készítik az ajándékokat és figyelik természetesen a gyerekeket, hogy hogy viselkednek.

Ebben az évben LevélolvasóManó ismét lelkesen figyelte az üveg gömbjén keresztül a gyerekeket. Ahogy a gömbjét nézegette észrevett egy-két kis fiúcskát. 

Az egyik kisfiúcska nagyon szomorú volt, elhagyta a nagy varázs zöld kanalát! Mindenütt kereste, de nem találta. Annál jobb varázskanál pedig nincs is. Lehet vele enni, rágcsálni a végét, aludni, alagutat ásni a virágoknál... 

LevélolvasóManónak nagyon kíváncsi volt erre a különleges fiúcskára, egész évben figyelte, ahogy a Mikulás-napja közeledett nagyon kíváncsi volt, hogy vajon a kifigyeltje ír-e majd levelet, de rájött, hogy még nem tud írni a zöld kanala meg nincs meg hogy is írhatna, mert a kanál tudna írni, hisz varázsereje is van. Ez a kanál mindent tud.

LevélolvasóManó az egyik reggel bement Télapóhoz, hogy elmesélje neki mit is látott, és hogy kaphatna-e valami meglepit a kifigyeltje.

Télapó megkérte, hogy meséljen neki erről a kis legényről, és a manónk elkezdte.

Ez a kisfiú messze földön élt egy csodás kis medencében, ami hasonlít ám a mi kis katlanunkra, csak ott jóval melegebb az idő. Picurka nagyon okos és izgága fiatalember, aki rohangál egyik helyre a másikra, felmászik mindenhová, mindent lepakol, kipakol, felfedezi a világot.  Annyira keresi a kanálkáját. Oh és már beszélni is elkezdett a kutyusokat nagyon szereti és van még egy kedvenc szava "Goooooooo", de hogy ez mi még nem jöttünk rá.

Kedves Télapó lepjük meg valamivel.

Télapó elgondolkozott azon, amit lelkes tanácsadója mondott. Ő is fogta a gömbjét és megfigyelte, majd jóváhagyta Manója kérését.

A manók is tudtak róla, hiszen sokan figyelték ezt a kis tüneményt.Sokat nevettek rajta, vidámságot vitt a napjaikba. Nagyon kedves meglepetéssel készültek neki:

Egy csudaszép zöld kanalat készítettek neki! Ami magától előkerül ha épp kis gazdája elszórja valahová vagy esetleg elásná.

A manók kitaláltak ám neki még valamit, egy gömböt, amibe Télapó-falva látszik, ahol mindig esik a hó és ugyanakkor valami megfoghatatlan varázslatos állandóan változó jelenetek láthatók. Segítségével a kisember mindig emlékezni fog rá, hogy a Télapó létezik és minden évben eljön egy este valami szépséges ajándékkal.

Amint elkészült a Télapó útnak indult az éjszakába, hogy minden gyereknek eljuttassa a meglepetését - köztük volt  Zéti baba is….

Az Űregér és a zöldtea

A hatalmas űrben a tejúton száguldozott Űregér barátunk, amikor az űrhajójának ablakára valami feltapadt.

Mi ez? nézegette az egérke. Hogy kerül ide? Ilyen szemetet még nem láttam, ez valami hasznos dolog lehet.

Gyorsan belebújt a szkafanderjébe és kiszállt az űrhajóból megnézni mi lehet az.

Ahogy bevitte, egy érdekes képet vett észre egy papíron. Egy újság Jé! Kiáltott fel! De rég nem olvastam már! Mostanában az emberek helyesen nagyon vigyáznak a fákra! Nem szemetelik el a papírt, hanem újból felhasználják. 

Az újságban akár hiszitek, akár nem egy zöld egér volt! Fülig ért a szája! Más se kellett Űregérkének, azonnal rekordsebességre kapcsolta az űrhajót és már száguldott is barátjáért Miciért a Jupiterre!

Hipp-hopp odaért még a fénynél is gyorsabban. A galaxisban minden olyan gyorsan történik. Ezért is lehetnek ily hatalmas távolságok a bolygók között.

Micit nagyon meglepte főhősünk ötlete, de beleegyezett. Na jó menjünk, keressük meg a csodaszert, amitől mi is zöldek lehetünk. Elég már ebből a szürkeségből! Legyünk zöldek! Ilyen egeret még nem láttak itt az biztos!

Bepattantak hát az űrhajóba mind a ketten, csakhogy most meg hová megyünk kérdezte Mici?

Melyik bolygón lehet a csodaszer? Nem tudom - mondta Űregér talán próbáljuk ki a Plútót!

- A Plútót? Az egy kutya nem? 

- Jaj Mici! Ne csináld már! Mindig összekavarod ezt a bolygót egy kutyával!

Mici erre egy vicces mosollyal válaszolt Egérkének: 

- Jaj már jobban tudom, hogy hol van, mint Te!

Pontosan tudom, ez a legkisebb! A Neptunuszon túl! De az olyan picike, ott biztosan nincs ilyen.

- De akkor hová menjünk? Menjünk inkább aaaaaaa Vénuszra!

Amint odaértek bizony semmi izgit nem találtak. Indultak is tovább a Szaturnuszra! De biza ott sem volt se zöldség, se sajt! Tovább indultak hát!

A következő úti céljuk a Mars lett! Hűha nézd itt minden vörös! Gyere szaladjunk, mondta izgatottan Űregér! Amint kiléptek Űregér elesett és el sem hiszitek Mici kinevette! Miért nevetsz Mici ez csöppet sem vicces!

Nézz magadra barátom! Oh, tényleg csupa zöld lettem! Sikerült Mici, Sikerült! Űregér! Dehát nem is vagy zöld, olyan vörös vagy, hogy csak na! 

Tényleg? Valóban! - csalódottan ballagott vissza az űrhajó felé a kis, most már vörös egérke.

Mici megvigasztalta. Ne búslakodj! Megtaláljuk a zöld csodaszert, de vörösen is nagyon színes vagy ám! Gyere először mosakodjunk meg. Menjünk el a  Földre ott rengeteg víz van még!

Irány a Föld! -hangzott az utasítás

Az egérkék egyből egy szép tó partjára szálltak le. Jártak már itt máskor is! A tó vize langyos volt, tetején tavirózsák úszkáltak! Gyorsan bele is ugrottak és lemosták a Mars vörös porát magukról.

Miközben szárítkoztak a napon Űregér valami érdekes dolgot vett észre. 

Mici! Azt nézd! Azt a zöld egeret láttam az újságban! Gyorsan felpattant és már rohant is! Mici utána!

Na de most hová is megyünk Űregér? Itt van ezt nézd! Ez az! Megtaláltuk! 

Amint megtalálták a zöld egeret kértek is egyet! Forró vízbe raktak egy kis csomagot! Azt mondták nekik, hogy ez tea, zöldtea és csak az egér zöld a tasakon! Forrón kell meginni, mert úgy a legjobb! 

Főhősünk gyorsan meg is itta! Aztán csak várta, hogy mi történik, hogy lesz ettől zöld. Mici is elkortyolgatta...aztán vártak egy pár percet! Beálltak egy tükörbe és azt látták, hogy nem lettek zöldek csak rózsaszínek! Azta a kutyafáját, hogy nem lettünk zöldek?

Mici pedig csak nevetett és nevetett, alig tudott megszólalni..
Aztán ennyi mondott Űregérnek:

Drága Barátom! Ilyen színes egeret én még életemben nem láttam! Egy nap alatt voltál szürke, vörös, vizes, és rózsaszín! Lehet zöldek nem lettünk, de így is sok-sok színt vittünk ma az életünkbe!

Erre Űregér is elnevette magát! Csak álltak és hahótáztak jó ideig.  El is vittek egy doboz zöldteát magukkal az Uránuszra, hogy mindenkinek megmutathassák a színváltós egeret!