Lili és Táltos nagy napja

Jó reggelt, jó reggelt - ugatta Ada

Ébresztő Lili, ébresztő! és arcon nyalta a kutyus kedves kis gazdáját, mert ma nagy nap van.

- Jaj Ada, mi van már még a nap sincs fent, még aludni szeretnék- válaszolta Lili.

- Nem, nem! Ébresztő!! ugatott tovább a hűséges kutyus és persze lehúzta a takarót is a kislányról.

- Mi ilyen fontos Ada? A kutya elkezdett rohanni le az emeletről a földszintre. Mivel Ada nagyon fura volt Lili követte el nem tudta képzelni, hogy vajon miért ilyen nyugtalan.

Ahogy leért az anyukája és apukája várta már hatalmas mosollyal.

- Jó reggelt Tündérkénk! Boldog szülinapot! Bizony, bizony ma van a nap, mikor a mi Drága Lilink 12 éve megszületett.

- Oh,  tényleg! Akkor ezért ugatott ennyire Ada! - Jaj de jó!!!

- Kicsim elkészítettem neked a kedvenc reggelidet, a kakaódat ahogyan szereted - mondta Anya

- Én pedig kitaláltam neked valamit! - Apa arcán pedig ott volt a huncut mosoly!

- Apa mit?

- Elmegyünk valahova csak mi ketten. Mit szólnál ha ma nem mennél suliba és csapnánk egy Apa - lánya napot. Mehetünk moziba, állatkertbe, vidámparkba, gokartozni.

Persze ez mind nagyszerű program, de Lili már volt mindegyik helyen, nem igazán volt annyira lelkes. De ekkor Apa tovább folytatta:

- Vagy ma egész nap lovagolunk. Táltos és Burito már várnak minket.

- Hurrá, hurrá! Pont erre vágytam a legeslegeslegjobban ugrott apukája nyakába Lili és persze óriási puszit adott neki.

- Lili csomagoltam nektek sok-sok finomságot, gyorsan öltözz fel és már indulhattok is- javasolta Anya.

Lili száguldott, belebújt a kedvenc lovaglónadrágjába, pulcsijába. 3 perc alatt össze is kapta magát, megfésülködött, becsurizta a haját és sugárzó szemekkel jelentette Drága szüleinek, hogy készen vagyok indulhatunk.

- De Lili annyi időnk még van, hogy megreggelizz, hosszú napotok lesz ám! - nevetett Anya

Lili szinte falta a finom falatokat. Nagyon izgult milyen lesz ez a nap!

- Akkor ha befejezted puszi anyának és beszállás! - vezényelte Apa. Lilinek sem kellett kétszer mondani már rohant is.

- Ada gyere - hívta Apa ma Te is velünk jössz. Lili nagyon örült, hiszen Ada nem jöhet mindig velük a lovardába.

Mindeközben egy lovardában Veresegyháza szélén egy kis erdő mellett az istállóban a lovak már azt tippelgették, hogy vajon ma kinek lesz a legjobb napja. Kihez jön a lovasa, hogy kicsit kivigye őt a szabadba nem csak legelni. Sok paci beszállt a nyihogásba. Volt aki még toporzékolt is a mellső lábaival, hogy úgyis úgyis az én lovasom jön a leghamarabb.

- Nem, nem vágott a szavába egy fehér kanca - ma szerda van, ilyenkor van a reggeli akadályugrásom. Én nyerek! Bibi!

Táltos szólalt meg egy gyönyörű aranyfakó lovacska. Még csak 4 éves a fiatal csikó. Tévedtek! Ma mi leszünk Buritoval az elsők!

- Ugyan már Lili és Apa csak délután szoktak jönni!

- Igen, de ma van Lili szülinapja és Buritónak megsúgta Apa, hogy ma korán jönnek, hogy kilovagolhassunk.

- Oh tényleg?

- Igen - felelte Buritó már szombaton elmondta Apa, hogy ma nagy nap lesz cimborám!

- De jó! Lili annyira kedves kislány! Mit szólnátok ha készülnénk neki egy kis meglepivel? Ő is szokott nekünk mindig kockacukrot hozni.

- Nagyszerű ötlet! Egyetértett vele az istálló összes lovacskája, hisz imádták Lilit.

Nagy tanakodásba kezdtek, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb meglepi, valami szuper fantasztikusat szerettek volna kiötleni.

Meg van! Mikor belépnek akkor mindannyian egyszerre rúgunk a hátsó két lábunkkal, mint mikor örömükben ugrálunk a legelőn?

Nomád vette át a szót a ménes alfahímje:

- Ezt a butaságot! Gondolkozz már! És ha megrúgjuk őket véletlenül? Hátra még mi sem látunk!

A javaslatom az, hogy mikor belépnek az istállóba mindannyian bólogassunk nekik és nyerítsünk! Megmutattassam? És megmutatta. Minden lónak nagyon tetszett ez és persze, hogy is mondtak volna neki nemet.

Már alig várták hogy belépjenek.

Az autóban Apa épp azt ecsetelte Lilinek, hogy mennyire szuper lesz ez nap és milyen szép is a táj ebbe a reggeli fényben! Közbe jókat ugratta Lilit, mert Ő már csak ilyen vicces Apa.

Hogy például jó, akkor a karámba fogunk egész nap körbe körbe menni, és aztán lecsutakoljuk őket, és befonhatod Táltos sörényét valami szépre. Még szalagot is tehetsz bele.

Lilit sem kellett ám félteni:

- Jaj Apa már megint kezded? Táltos egy csődör!!! Szalagot a hajába? Meg fonjam be a sörényét? Jaj szedd már össze magad! Táltos így szép, hogy mikor lovagolok rajta a sörénye lobog a szélben a nap megsüti az amúgy is aranyos sörényét. És nem fogom a kedvedért kínozni! Tudod mennyire türelmetlen mikor kivisszük, alig várja, hogy ráüljek!

Apa meg csak nevetett a bajsza alatt, mert már pontosan tudta hova fognak menni - mint mindig.

- Jól van na, rendben, igazad van - egyezett bele.

Lassan meg is érkeztek az istállóhoz. Lili már ki is ugrott Adával együtt és Apa is követte őket. Az istállók különös illatát már rég érezték viszont egy dolog volt különös - a néma csönd. Nem szoktak ennyire csendbe lenni, egy-két ló mindig nyerít vagy prüszköl. Körül is néztek nincsenek e már kint valamelyik legelőn, de semmi...

Ebben az esetben csak bent lehetnek, így hát beléptek!

Abban a pillanatban az összes paripa bólogatta a fejét és "tisztelgett" Lili előtt! Lilinek a lélegzete is elállt és hangosan kacagott!

- Apa, Apa ezt nézd!!! Apa!!!! És csak nevetett, és nevetett! majd pukedlizett egyet a lovaknak és megköszönte.

Mindegyik lovat megsimogatta.

Utoljára ment Táltoshoz! Odabújt hozzá! Megölelte a nyakát, miközben simogatta és paskolta. Köszönöm Táltos! Neked is boldog szülinapot! Nem felejtettem ám el, ugye tudod! Egy nap sem felejtelek el!

Olyan szeretetben álltak ott egymás mellett, összhangban egymással! Apa tudta Táltos mindig vigyázni fog Lilire és mindig megóvja attól, hogy leessen róla. Mindig bíznak majd egymásban.

Buritó már nagyon nyerített így Apa is odament hozzá megszeretgette és kivezette a karámból, felnyergelte először őt. Jött a nyereg, a kengyel, a zabla a legvégén. Buritó ma nagy útra megyünk! Készülj!

Aztán Apa felnyergelte Táltost is. Felültette Lilit rá.

Lili indult is a karámba, ahogy Apa mondta neki. Apa meg a komisz engedte, egy kör, két kör. Aztán szólt nekik. Lili, kicsim gyere megyünk. Nagylány vagy már nem fogunk itt körözgetni!

Lili, nagyot nézet. Hova megyünk Apa?

- Hát hova? Járunk egyet a lovakkal. Apa, de Ada nem bírja ha messzire megyünk.

- Te csak ne féltsd! Ada egy spániel, vadászkutya bírni fogja az iramot! Ügyes kutya! Igaz Ada? - Ada pedig vakkantott jelezve, hogy igen igen megyek én is.

Elindultak a patak felé, egymás mellett lovagoltak közben pedig beszélgettek az élet nagy dolgairól.

Apa imádta ezeket a beszélgetéseket! Beszéltek a suliról is egy keveset, de a lovakról órákat tudtak beszélni, és új téma is megjelent: azok a buta, lökött fiúk, akik meghúzták Lili haját...

Mesélt Lili milyen szülinapi bulit tervez a barátnőivel. Apa nézett nagyot ugyanis a terve egy pizsamaparti lett... Hűha még jó, hogy Anya ezekhez nagyon ért! Majd segít készülni neked Lili.

Hívd csak át a lányokat! Jó móka lesz biztosan.

Ezalatt a patakhoz értek. Leszálltak a lovakról, megitatták őket és kicsit hagyták őket pihenni legelni, és Adának is kellett a pihi. Elővették az ebédet, amit Anya készített és elmajszolták.

- Na kisasszony mehetünk tovább kérdezte Apa?

- Igen - igen - akkor nyeregbe!

Felsegítette Lilit majd Ő is felpattant. Akkor hajrá!

- Látod azt a mezőt?

- Igen Apa, persze nem vagyok vak!

- Jól van, akkor kezdjük a fáig egy kis galoppal, aztán a fától vágta Kisasszony!

Lilinek felcsillant a szeme! Imádott vágtatni! Imádta, ahogy Táltos hátán repül, ahogy a tavaszi szél összekócolta a hosszú haját, ahogy Táltos sörénye is lobog.

Ahogy egyé válnak ilyenkor és nincs semmi csak ők ketten. Persze a vágta nagyon nehéz volt ám! Mert Lili még kicsi volt Táltoshoz képest, de tudta uralni és irányítani őt. Táltos pedig szótfogadott Lilinek mindenben.

Bele is vágtak. Na ki nyert? Vajon ki? Lili!!!!

És nem azért, mert Apa engedte? Nagyszerű lovas lett belőle az évek alatt!

- Mit kap Apa a nyertes?

- Egy kis pihenőt. Nevettet Apa.

A mező tele volt már mezei virágokkal. Nyíltak a pipacsok, kamillák és a többi mezei virág is, melyek beszínezték a mezőt.

-Mit szólnál ha szednénk egy kis virágot? Olyan szépek már! Aztán hazavisszük.

Lili helyeselt és már rohant is, nagyon szeretett itt kószálni. Apa is segített most neki kivételesen, mégis csak vesztett akárhogy is nézzük:)

Egy nagy csokrot gyűjtöttek! Anya örülni fog neki mondta Lili. Igen biztosan, felelte Apa. Gyere lassan induljunk vissza már kezd lemenni a nap.

- Apa én úgy szeretlek! szólalt meg egyszer csak Lili.

- Én is Szépségem! Még egyszer boldog szülinapot!  Kapok egy puszit? - kérdezte Apa

- Apa ne már? Nem vagyok már kislány 12 éves vagyok!!!!

Apa jól meglepődött, hogy az Ő kicsi lánya felnőtt és már puszit sem ad neki... De tudomásul vette.

És ekkor Lili a nyakába ugrott és óriási puszikat adott az Ő drága apukájának!

- Apa neked mindig jár puszi, mindegy hány éves vagyok!!!

Apa szemébe öröm könnyek gyűltek! Eszébe jutott a pillanat, mikor először tartotta Lilit a kezében a kórházban! Mindig tudta, hogy a legnagyobb ajándék az életében Lili!

Lili pedig mosolygott bűbájosan, ahogy csak Ő tud, mert tudta, hogy a világon Ő a legszerencsésebb kislány, hogy ilyen Apukája van!

A két lovas és Ada naplementében lépésben néha galoppban tartottak haza a lovardába.

Hosszú, tartalmas napjuk a végéhez közeledett.

Táltos, Buritó és Ada pedig örültek, hogy ennek a csodás napnak ők is a részesei lehettek.

- Apa ugye nem csak a szülinapomon ismételjük ezt meg? - kérdezte Lili

- Persze, hogy nem Kicsim! Szeretlek szülinapos! és összekócolta Lili haját

És együtt nevettek egy nagyot!

Athna

 

Hogy miről is szól a mai mesénk? Igaz már nagyon várjátok?

Én is, hamarosan kiderül. Mindenki szépen kucorodjon be ágyikójába, vackolja be magát.

Türelem, türelem gyerekek! A türelem ma mesét terem.

Kezdődik kezdődik!

Egyszer egy messzi messzi kis erődben bosszankodott sok sok állatka. Csipcsirp, Hangyóca, Csacska Macska. Egyikőjük sem  volt jó semmi. Csipcsiripnek be nem állt a csőre, Hangyóca meg csak panaszkodott hogy nem ér, neki kell a legtöbbet cipekedni, miért? Csacska macska meg túl csacskának érezte magát.

Egy szép reggelen mikor hét ágra sütött  a nap és kicsit sem élvezték az állatok a napjukat hirtelen megijedtek. Egy Tigris járt arra. Csipcsirip egyből csipogta is Tigris! Tigris! Tigris!!!!!!

Megesz mindannyiónkat. Csacska macska össze is húzta magát, mint egy csiga biga, aki behúzódik a házába. A Tigris észrevette őket, de úgy tett, mintha nem is látná őket. Lefeküdt a fűre napozni. Az állatok nem tudták hova tenni mit keres itt egy ekkora szép Tigris. Nem is itt él, nem is ide tartozik, sosem látták még.

A kíváncsiságuk azonban nagyobb volt, mint a hirtelen ijedelmük. Csacska Macskánk úgy gondolta, hogy mégis csak Ő is macska Tigris meg nagy macska őt bizti nem bántja, így közelebb ment hozzá. Hangyóca pedig huha ez meg mi a szösz engem úgyse vesz észre engem csak eltaposnak és ő is közelebb ment. Csipcsirip pedig azt gondolta én madár vagyok úgyse tud repülni és felé repült.

Az állatok már  ott voltak a közelében. A Tigris tudta nagyon jól, neki ugyanis ki sem kell nyitni a szemét úgyis érzi, látja mi történik körülötte.

Aztán egyszer csak felült kinyitotta a szemét és üdvözölte őket.

• Jó reggelt barátaim! Athna vagyok! Kit tisztelhetek bennetek?

Az állatok úgy meglepődtek ezen, hogy még elfutni, repülni is elfelejtettek.

Így szép sorban bemutatkoztak.

Athna pedig kérdezett tőlük: milyen ez az erdő? Hogy vannak itt? És miért félnek ugyan már egy Tigristől?

• Miért félünk, miért félünk Te hatalmas ragadozó vagy! Megeszel minket reggelire! –Athna pedig csak mosolygott
• Ugyan már! Ne féljetek! Nem szabad félni, ha féltek nem tudtok megismerni, Csacska macska bújj csak ki a csigaházadból! Csipcsirip gyere és csiripelj kérlek nekem! Hangyóca hoznál nekem egy morzsát, éhes vagyok.

Az állatok pedig megtették neki. Nem értették miért és hogyhogy de nem is gondolkoztak ezen.

Athna megkérte őket kísérjék el őt egy kis sétára. Egy hegy tetejére szeretne felmenni és nem szeretne eltévedni. Ők jól ismerik az erdőt vezessék őt fel.

Az állatok nagyon megörültek, hogy ŐK segíthetnek egy ilyen nemes állatnak. Persze egymás szavába vágtak.

Hangyóca kezdte. Persze már a hegyre! Én? Nem látod milyen pici vagyok? HANGYA vagyok! A hegy tudod te milyen magasan van? Hova gondolsz! Majd a többiek megmutatják.

Aztán jött Csacska Macska. Jó jó, de én még nem voltam a csúcson csak egy darabig tudlak elkísérni. Eltévedek ebbe a sűrű erdőben.

Csipcsirip jó jó én majd repülök, de az tényleg messze van és ugye tudjátok, hogy én folyton csipogok és mindent és mindenkit felverek és be nem áll a csőröm és mindenki utálja, mert a saját gondolataikat nem hallják tőlem. Csip-csip-csip.

Athna elmordulta magát! Ahogy a Tigrisek tudnak egy nagyot!

Drágáim ezt most tegyük félre gyertek velem kérlek.

Az állatok nem tudtak nemet mondani.

Elindultak hát a messzi magas hegyre!

Athna lassan ballagott és közbe beszélgetett mindannyiukkal!

Hangyóca gyere, ne maradj le! Kérte mindig! És Hangyóca csak mondta jól van na!! Nem látod hogy szaladok? Te kétszázszor nagyobb vagy! Ha nem vetted volna észre!

• Hangyóca! Ne bosszakodj, nem tesz jót neked sok energiát elvesz tőled, hogy csak sajnáltatod magad. Már egy órája jövünk és látod még mindig itt vagy! Mellettem! Ugye tudod, hogy nagyon kevés hangya vállalkozott volna rá, hogy el is indul! Te különleges kis hangyóca vagy! És sokkal erősebb vagy, mint én!
• Ugyan már te simán kettéharapsz egy őzet.
• Az lehet, de te a testsúlyod ezerszeresét is képes vagy cipelni! Engem is elbírnál. Figyeld csak meg? És Athna rátette az egyik tappancsát nagyon óvatósan Hangyócára vigyázva rá, és engedte a testsúlyát is ám. Nem csalás nem ámítás Hangyóca megtartotta!!! Elbírta Tigris lábát!
• Te jó ég!!!! Elbírok egy Tigrist!!! Elbírrookkkk egy Tigrist!!!! Hahahahahhahahahhah és nevetett és nevetett! Athna megdicsérte Hangyócát és megsimogatta az orrával. Látod, Látod? A hangyóca ezután nem is ment a 6 lábával, hanem repült szinte és csak mosolygott.
   
  Az út felénél járhattak már sokat nevetgéltek mikor Csacska macska megtorpant. Jaj nem tudom az utat!  Jobbra vagy balra? Jaj és ha egyenesen azon az ösvényen kellene mennünk?
  Jaj de nagy az erdő.
  Athna mellé állt és bölcsen megkérdezte:
• Szerinted melyik úton menjünk?
• Nem tudom, nem tudom, nem tudom! – Pont azt magyaráztam, hogy én nem tudom az utat, eltévedek. Nem is figyeltél rám! Jajajajajajjajaj
• Szerinted a csúcsra hány út vezet? Hány csúcs van?
• Egy csúcs van csak! Mit tudom én? Nem vagyok én olyan okos, mint Te! Én mondtam, én megmondtam! Szomorkodott Csacska macska. Miatta eltévedtek. – hitte Ő
• Szerinted mi történik ha más úton megyünk? – kérdezte Athna
• Nem tudom az lehet hosszabb út, lehet, hogy rövidebb lenne jobbra, de lehet balra? Miért is nem figyeltem jobban legutóbb mikor erre jártam...
• És szerinted az baj, ha a hosszabb úton megyünk? Szerinted mi a cél? – kérdezte a Tigris
• Hogy minél hamarabb feljussunk! Az!
• Nem, Te kis Csacska Macska! A lényeg, hogy együtt legyünk és együtt sétáljunk. Nem az a lényeg melyik úton jutunk fel! Feljutunk! Ez biztos, a csúcson megbeszéljünk, jó?
• Akkor menjünk jobbra! És Csacska macska nagyon boldog volt, hogy nem kérték számon. hirtelen bízott a megérzésébe, hogy az a jó út. A többiek pedig szépen követték zokszó nélkül.
   
  Egy tisztásra értek. Pihenjünk picit. Elfáradtam mondta Athna. Egy ilyen Tigrisnek már kell egy kis megálló.
  Csipcsirip persze nem tudott leszállni csak csipogott és csipogott.
  Jaj de szép idő van ! De jó idő van, de jó repkedni! Tralalal! Tralala! Jaj menjünk már! Ne lazsáljunk már! Felkelni felkelni! Csip csirip.
  Nem igaz, hogy elfáradtok!
  Athna nem foglalkozott vele. Csipcsirip most pihenj picit. És kicsit hallgasd a csendet kérlek!
  Csendet? Nincs is csend sosincs csend!
   Mert mindig csipogsz! Csak 1 percre kérlek hallgasd kik beszélnek még az erődbe?
• Persze nem vagyok jó madár, dehát énekes madár vagyok. Bezzeg a papagájok beszélhetnek! Nem is jó a csend! Az a jó ha csicsergünk!
• Igen valóban szeretem én is az énekes madarak dalát! Te hallod más madarak dalát? Mi lenne ha velük együtt énekelnél? Egy szép dalt? Közösen?
• Nincs is itt egyetlen madár sem! Nem hallom őket.
  Athna magára hagyta kicsit. Csipcsirp meg csak csipogott tovább.

Jaj jön az eső, jön az eső! Fussunk! Fussunk! Fedezékbe!

Csacska macska befutott az erődbe, Hangyóca bebújt egy falevél alá, Csipcsirp pedig felrepült egy fára.

Athna azonban kint maradt az esőben! Gyertek csak elő? Fogócskázzunk! Táncoljunk!

Az állatok meg csak nézték. Ez a Tigris megbolondult! Elázik! Elment az esze! Dehát nem volt mit tenni, ha a Tigris megkérte őket hát legyen! Önfeledett fogócskába kezdek és tocsogtak a pocsolyákba, beleugráltak, Hangyóca úszott egyet nagyon jól is esett neki!

Aztán mikor abba maradt az eső kinyújtóztak a fűbe szárítkozni. A nap ragyogott és na vajon mi ragyogta be az égboltot? Igen egy szivárvány, amit bizony nem láttak volna a fedezékből...

És történt még egy csoda! Csipcsirip elhallgatott! És rájött mit kért tőle Athna. Figyeljen magára, befelé! És már hallotta a többi madarat! Figyelte őket és gyönyörködött az énekükbe. Megértette, hogy Ő is így dalol és csal vidámságot mások arcára. Ráadásul csöppet sem bosszantó.

Útra keltek ismét, de már nem sok volt hátra az útból!

Végig nevetgéltek, meséltek. Kifaggatták Athnát mit is keres erre. Megtudták, hogy párt keres. Nagyon szeretne kistigriseket, de ahol eddig élt nem találkozott egy szép vadmacskával. Nem adta hát fel útnak indult.

Naplementére fel is értek a csúcsra. És ott álltak fent, nézték a hatalmas erdőt a lábaik előtt.

Nagyon szép, nagyon szép örvendezett Hangyóca. Ilyen magasan még sosem járt. Ő mindig csak alulról látja a fákat nem fentről!!!

Csacska macska is örömmel vette, hogy mégsem tévedtek el és odavezette a barátait ahová szerette volna. Csipcsirip pedig akár egy karmester csiripelt és vezényelt, együtt dalolt egy csodás különleges madár dalt, amelyet az erdő lakói csak hallgattak és hallgattak. Semmilyen más nesz nem hallatszott, csak a madarak éneke.

Athna pedig mit tett mind eközben? Hátra állt! Megsimogatta mindannyiójukat. Megölelte őket és egyik percről a másikra eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Az állatok sokáig meséltek még róla ez erdőben. A nagy Tigrisről, aki megváltoztatta az életüket!

Tudták, hogy bármikor elérhetik Athnát, mert Ő ott van mindenütt! A szívükben!

Megértették, hogy nem a csúcs volt a lényeg, hanem maga az út! Hogy idáig eljutottak!

Az állatok hazatértek otthonaikba.

Csacska Macska már csak a nevében volt az, mindig magabiztosan tájékózodott és nem igazán érdekelte ki mit mond, ment a megérzései után. Hangyóca eldicsekedett mindenkinek, hogy ő egy Tigrist is elbír, és úszást oktatott, Csipcsirip összeállt a többi énekes madárral és koncerteztek az erdőkben.

Athna híre sokakhoz eljutott. Mindenki találkozni szeretett volna vele, tanulni tőle, de nem sikerült nekik, mert bizony kiváltság ilyen nagy tanítóval utazni.

De az  állatok Hangyóca, Csacska Macska, Csipcsirip tovább adták, amit tanultak és megváltoztatták sok sok állatka életét. Athna segítségével rájöttek milyen különlegesek ők. Nem egy hangyának, macskának, madárnak kell lenni, hanem Önmaguknak!

Athna néha visszatért hozzájuk a hegycsúcsra amikor mind hárman ott voltak. Elvitte bemutatni a párját és a kis tigris kölyköket is. Mert bizony megtalálta szíve hölgyét....

 

Itt a vége fuss el véle.

 

Légy Önmagad!

Higgy és bízz magadba!

Élvezd az útad!

Egyszer ezt hallották az erdőben és mindenki tudta ki áll a hegycsúcsonJ