Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer két fiúcska, akit úgy hívtak, hogy Áron és Máté.
Egyszer egy napon olyan ügyesek voltak az óvodába és az iskolába, hogy az anyukájuk megengedte nekik, hogy megegyenek egy fincsi pudingot ugyanis ez volt a kedvencük.
A fiuk rohantak a hűtőhöz, de mikor kinyitották a pudingnak csak a hűlt helyét találták....
- Ki ette meg a pudingunkat?
- A pudingunk? Ki enné meg a mi pudingunkat?
Pontosan emlékeztek rá, hogy reggel még négy puding volt a hűtőben ugyanis.
Rohantak Mukihoz, mert Muki egy vadászkutya ő jól ki tudja szimatolni, ki is vihette el, hová is tűnhetett. Sétáltak Mukival mentek és mentek és mendegéltek, de egyszer csak Muki szimatot fogott. El kezdett rohanni és a fiuk lobogtak utána, mint a győzelmi zászló. titirittitit. Egyszer csak találtak egy pudingos dobozt. - Ez a mi pudingunk! egy nagy árok mellett vették észre.
- De hol a maradék három? - kérdezte Máté
Muki egyszer csak megint szagot fogott a gyerekek megint lobogtak utána mint a győzelmi zászló. tititirititititi
Egyszer csak odaértek a mamutfenyőkhöz. Benéztek egy kicsi ablakon a fenyőn. Mert bizony ez egy hatalamas fenyő volt. Hát amint bekukucskáltak láttak 3 pudingos dobozt az asztalkán.
- Ki ette meg a pudingunkat, mert az tudjuk, hogy idehozta.
Egyszer csak kinyitotta Áron a pici ajtót és ott talál egy kicsi manócskát, aki szundikált az ágyikójában.
Felkeltette és megkérdezte: ki vagy te? És miért etted meg a pudingunkat?
Én Pudingcsenő manó vagyok, és pudingot ettem éppen, mert nem bírtam ki, olyan éhes voltam már.
- Az a mi pudingon volt!- vágták rá a fiúk
- Nem, az nem a tiétek volt. - védekezett a kis manócska
- De ott van 3 puding az asztalodon! Miért csented el a pudingunkat és miért nem főztél inkább?
- Én próbáltam gyerekek. Én raktam bele sót, borsot, vizet és pudingport, de olyan szörnyű volt az az izé, hogy meg sem tudtam enni. Phujjj kiköptem! Ehetetlen lett a pudingom. Mesélte szomorúan Pudingcsenő Manó.
- Dehát Pudingcsenő Manó abba nem víz, meg só, meg bors kell! Abba tej kell! Meg cukor! Na meg pudingpor. Lehet vaníliás, csokis, epres, karamellás, amilyet enni szeretnél.
- De hogy találjak tejet? Az az égből hullik talán? Mert akkor egy dézsát rakok ki és ha telehullik tejjel, akkor behozom és csinálok pudingot.
- Jaj, a tej nem az égből hullik! Egy tehén kéne neked, az adja a tejet! Láttam is ott kint a réten az erdőn túl egy csomó tehenet. Odamegyek és hozok tejet. - ajánlotta fel a segítségét Máté
Pudingcsenő Manó elrohant Mátéval és pár perc múlva vissza is jöttek.
Elkezdték mondani a fiúk. Ebbe nem só kell, meg bors, meg víz, hanem tej, cukor és pudingpor. Gyere megtanítjuk, hogy kell főzni.
Hozz egy fazekat kérlek, tedd a sütőre, rakd bele a tejet aztán pudingport és cukrot és csak várni kell és kell valami kis pohárka, amibe bele tudjuk tenni ha elkészült.
- Hozz fakanalat is, mert keverni kell hogy le ne égjen. - kérte Áron a Pudingcsenőt.
Addig kell keverni, míg el nem énekeled háromszor ezt a kis dalocskát. És Máté elénekelte:
"Keverem, kavarom tengertánc te kis manó mit csinálsz? Nem csinálok egyebet csak pudingot keverek."
Pundingcsenő Manó így is tett. Elénekelte háromszor, a puding rotyogni kezdett és kész is lett.
Rögtön ki is öntötték a tálkákba, hogy hamarabb meghűljön.
Pudingcsenő Manó megköszönte a fiúknak, hogy megtanították pudingot főzni. Már soha többé nem kell elcsennem egy gyerektől sem a pudingját.-örvendezett Pudingcsenő Manó
Együtt megesszük a pudingot Mukival! Leültek közösen és meg is ették amit főztek. Isteni lett!
Ezután a gyerekek gyakran elsétáltak Manócskához és együtt főzöcskéztek.
És itt már vége is a mesénknek.
Itt a vége fuss el véle.
