Hogy miről is fog szólni a mai mesénk?
Egy futó kalandról.
Egyszer régen nem is olyan régen, egy gólya
érkezett hozzám és ő mesélt egy vicces történetet, amit még Afrikában látott.
Két kis barátot szerzett messze délen vádorlásai során.
A gólya hosszú repülés után érkezett meg a
szavanna meleg, fűves vidékére. Csodás világ ez. Ott mindig meleg van nem úgy,
mint itt nálunk, magas a fű, a vidék tele van mindenféle állattal. Vannak
ragadozók, növényevők, vannak veszélyesek és vannak vicces állatkák is.
Egyes állatok a vizben élnek, igazi madár
paradicsom ez a hely! Milliónyi madár jár ide telelni.
A gólya sokat repkedett, hogy felfedezze a
vidéket. Egyik repülése során egy nagyon gyors állatra lett figyelmes.
Te jó ég! Ez az állat úgy fut, ahogy én repülök,
hogy lehet ilyen gyors? Azonnal le is szállt, hogy kiderítse az állat titkát.
- Szia! Elnézést a kérdésért, de maga a Sas
vagy a Sirály rokona? - kérdezte a Gólya mert el sem tudta képzelni, hogy
futhak valaki olyan gyorsan, ahogyan ő repül.
- Dehogy vagyok, hova gondolsz! Én Gepárd
vagyok! Én vagyok a gepárd nemzetség leggyorsabbika. Én képviselem a gepárdokat
minden híres neves szavannai versenyen!
- Na de hogy tudsz ilyen gyorsan futni hisz
szárnyad sincs?
- Nagyon izmos lábaim vannak, ahogy
láthatod! És sokat is edzek, imádok futni.
Aztán a Gólya még órákig faggatta Gepárdot
majd tovább repült. Úgy köszöntek el, hogy hamarosan újból találkoznak, mert Gepárd
barátunkat is nagyon érdekelte a Gólya beszámolója a messzi északi vidékről,
ahol olyan szörnyen hideg van, hogy minden megfagy, és az égből nem eső, hanem
hó esik. Azt már most el is határozta, hogy míg él, egyszer bizony elmegy abba
az északi kis faluba, úgyis ő bírja legjobban az éjszakai sivatagi hideget.
Nagyon kis kiváncsi volt, így alig várta ő is mikor megy a gólya újból.
A gólya repkedett keresztbe kasba és egyszer
meg egy óriási gazella csordára lett figyelmes. Ők is milyen szépen szökdeltek.
Volt ott egy Gazella, aki kicsit külön volt
és ő is futott és futott le fel, és fel le. Nagyon fura volt, hogy miért nem a
többi gazellával fut így hozzá is leszállt.
- Szia Gazella! Kérdezhetek valamit? Te
miért egyedül futkorászol?
- Szia Gólya! Mert imádok futni, és annyira
unom a többi gazellát, aki össze-vissza szökdel is közbe. Egyedül szeretem
felfedezni a vidéket. Tudod mikor futok szabad vagyok enyém a világ! Senki nem
mondja meg mit csináljak. Az a béke számomra.
A gólyát meglepte a kis Gazella. Aztán
eszébe jutott valami!
- Képzeld a minap találkoztam egy nagyon jó
futóval. Ő is folyton fut, nem lenne kedved vele
közösen futni, habár ő nagyon gyors?
Oh a Gazelllával madarat lehettt fogatni.
- Oh már hogy ne lenne kedvem! Elviszel
hozzá?
- Persze! Gyere kövess!
A gólya repült és repült a Gazella tudta
követni, de jócskán eltávolodott a társaitól, sőt már nem is látta őket.
A gólya egyszer csak leszállt a Gepárd
mellett, a Gazella persze megijedt, hiszen tudta, hogy ez egy veszélyes
ragadozóóóó
Jjaaajjj nekem gondolta. Mindjárt fel fog
falni!
Gepárd fel is falta a szemeivel valóban!
Ilyen szép hosszú combok, ilyen szép mintázatú gazellát nagyon régen látott
már! Igazi szépség! És biztosan nagyon finom is! Már kezdte is nyalni a szája
szélét, hogy na megeszi reggelire majd holnap.
A gólya ezt persze nem tudta, ez a buta
gólya!!! Jaj meg látszik, hogy idegen erre felé.
- Szia Gepárd - kezdett bele a mondókájába
- hoztam neked egy futótársat! Most találkoztam vele a tó mellett!
Képzeld ő is imád futni és ő is nagyon
gyors! Arra gondoltam futhatnátok együtt, hisz annyira szerettek.
A gazella megszeppenve állt:
- Dehát meg fog enni! Nincs az az isten!
Ugyis utolér! Úgysem tudok elfutni előle!
- Ez így van – jegyezte meg a gepárd vicces
mosollyal.
- Jaj már! Ki beszél itt evésről? Tessék
abbahagyni ezt! Kiabált rájuk a gólya. Azt a kutya fáját neki! Adok neked
piskótát mindjárt Gepárd! Közösen kell edzenetek, mert jön a nagy szavannai
futóverseny. Olvastam a Zsiráf nyakán! Egy hónapotok van felkészülni rá.
- Hoppá! Tényleg? Szavanai futóverseny? Oh
nem is hallottunk róla!
- Jó, hogy nem mert ma fogják még csak
kihirdetni!
Na mit szóltok hozzá? Ugye Gepárd kibirod, hogy
nem eszed meg Okoskát? Merthogy így hivták a gazellát.
- Na jó! De csak most az egyszer!!!! Ha
nyer, ha jobb nálam úgyis el tud futni, mikor épp megéhezem.
Egy kis idő után a Gepárd és Okoska
elfogadták, hogy na jó félre teszik a szavanna szent törvényeit és együtt
edzenek.
Meg is beszélték, hogy másnaptól minden
reggel találkoznak és belefognak. Gólya is megy, hogy szórakoztassa őket egy-két
mókás történettel.
Az edzések el is kezdődtek. Gepárd örült
tempóval kezdett, Okoska kb csak a porzó homokot látta egy perc múlva a
gepárdot sehol, de akkor sem adta fel! Na majd én megmutatom ennek a felvágós
Gepárdnak! Csak győzzön magához térni!
És a Gazella minden nap tripla annyit
edzett! Hosszúakat, sprinteket, nem kimélte magát csak ment és ment. Hajnalba
kelt és ment is futni. Egész új dolgokat fedezett fel közben. A gepárd meg
persze cukkolta folyton megállás nélkül!
- Okoska ne parázz! Ha nem érsz be a célba
majd összeszed a viziló! Tudod ők az utolsók! Aztán akkor legalább többet
pihenhetsz!
- Hahaha! Csak szeretnéd! Vágott vissza
mindig a gepárdnak!!! Nem olyan fából faragtak! Nem adom fel!
Tudta ez a gepárd is! Imádta ezt a kis
gazellát.
Egyik nap a gólya egy kerek izét hozott nekik.
Ezt nézzétek! Most találtam az egyik akácia alatt. Ez egy labda.
- Micsoda?
- Labda! Lehet rúgdosni és futni vele.
- Na add csak ide - lépett elő egyből Gepárd.
Huha ez nagyszerű játék! Azta de jó móka!
El is viharzott a ladbával együtt. Azonnal megmutatta a többi gepárdnak és
kitalálta alakítsanak csapatokat és legyen az, hogy át kell vinni az egyik végéról
a másik végébe a rétnek, és a két fa közé kell valahogy berúgni!
Hu, na ez mennyire ment a gepárdnak! Nagyon
ügyes volt benne! Még az oroszlánokat is meghívta később egy összecsapásra majd
a hiénákat is. Természetesen mindig ők nyertek, hiszem ők voltak a legjobb
futók és Gepárd nagyon jól is célzott nagyon sokszor talált be.
Okoska ezeket a mérkőzéseket nem nézte,
mert folyton aggódott, hogy megeszik ezek a vadállatok!
Pedig ha tudta volna, hogy Gepárd kikötötte,
hogy aki a kis Gazelláját bántja annak vele gyülik meg a baja! Mindig megvédte
a kis futótársát.
A verseny időpontja egyre közeledett. Minden
napjukat együtt töltötték, annyit nevettek! Fogták néha a hasukat! Sirtak is a
nevetéstől.
Egyik nap például kitalálták, hogy
beöltöznek valaminek és úgy futnak! Kis törpének öltöztek, azaz Gazella nem,
mert ő cuki volt nagyon a szerkójába neki nagyon jól állt a piros slatyek, na
de Gepárdank? Még a szurikáták is ezen nevettek hónapokig, mert a “híres
nevezetes Gepárd” a gepárd lányok bálványa egy kis törpére hasonlított.
Annyira mókásan festett.
Egyik este kettesben maradtak a gepárd és a
gazella. Okoska nagyon sokat fejlódött Gepárddnk köszönhetően.
Ez a komisz gepárd addig-addig cukkolta, míg
ki nem próbálta amit a gepárd javasolt és jé müködött!
Ültek csak a lemenő nap fényénél nézték a
narancssárga fűvet, ahogy fujja a szél és akár a tenger hullamzik a lábuk alatt
a talaj.
Egymás mellé feküdtek aztán a csillagokat
nézték.
- Mi lesz velünk a verseny után kérdezte
Okoska? Megeszel? Mert az, hogy legyőzöl biztos!
- Persze, hogy legyőzlek! Efelelől semmi
kétségem. De tudod, hogy nem az a cél, hogy engem legyőzz hanem, hogy magadat
legyőzd, hogy magadhoz képest érj el jó eredményt! Az út maga a cél!
Az igazat megvallva az első naptól kezdve
nem az érdekelt, hogy milyen gyorsan futsz, hanem az fogott meg, ahogy a futás
fanatikusa vagy. Hogy nem hiába vagy Okoska, mert nagyon eszes vagy, ami
meglepő egy növényevőtől .
- Nahát! Én is nagyon megkedveltelek ami
azt illetti. Azt hiszem így vagy úgy, de belehalok ebbe a futásba. Mert ha
gyorsabb vagy elkapsz és nem meneülhetek, ha pedig én vagyok gyorsabb? Ja olyan
nincs - a formádat elnézve.
És a verseny után mi lesz velünk? Utána is együtt edzünk?
- Tudod Okoska mik a szavanna szent
törvényei! Egy ragadozó sosem lehet együtt egy növényevővel, mert előbb utóbb
megéhezik és megeszi. Örüljünk annak a sok nevetésnek ami nekünk jutott! .
A verseny napja elérkezett! Gepárd
játszi könyedséggel állt a rajthoz. Előtte sok szerencsét kivántak egymásnak,
integetek, összemosolyogtak!
Okoska is beállt a növényevők közé és alig
várta, hogy elinduljon a verseny. Nem magának szorított, hanem Gepárdnak végig!
Mert tudta, hogy mit akar futni, hogy meg akarja csinálni, hogy új gepárd
egyéni csúcsot akar futni!
Nem az volt a fontos, hogy ő beérjen, hanem
hogy Ő megfussa az álmát.
Gólya felülről követte a futamot! Eléggé
leszakadt a mezőny egymástól Gepárd az elején viharzott, míg Okoska a
középmezőnybe ugrándozott.
Mindketten beértek a célba! Gepárd
fantaksztikus 1:33:36t ment, amit Okoksa mivel okoska már jóval előre
megmondott neki! Kár is volt ennyire izgulnia érte. Okoska pedig csak beért,
ahogy szokott, de a célban ott várta a példaképe!
Az edzőjévé avanzsált legújabb barátja: Gepárd!
Nem kellettek szavak már nekik csak
egymásra néztek és tudták!
Ez a futókaland sohasem érvéget, mert a
futás sem ér véget soha számukra.
Ezt mesélte a gólya nekünk. Remélem jövöre
mikor újból hazatér Afrikából ismét találkozik velük aztán velünk és elmeséli,
mi van a két baráttal, akik lelke eggyé vált a futással
