Két kópé éppen a földgömböt
nézegette, megnézték hogy forog a Föld, hol vannak a nagy kontinensek melyiknek
mi a neve, milyen állatok élnek ott. Aztán az egyikük kitalálta, hogy milyen jó
is lenne elutazni most hirtelen az egyik kontinensre. Ah de hát mi nem tudunk
elmenni?- monda a kisebbik.
- Dehogy nem válaszolta a
nagyobbik fiúcska! Csak be kell hunyni a szemed és már ott is lehetsz. Csak el
kell képzelni.
Na jó kipróbálhatjuk, de mit
vigyünk magunkkal?
Válasz valamit én a fényképezőgépet
viszem el! Én meg a lufikat! Hurrá mehetünk is!
Leültek a gyerkőcök a szoba
közepére és behunyták a szemüket.
Amikor kinyitották a szavannát
látták maguk előtt. A magas fűben egy nagyobb állat csoportot vettek észre.
Egyből felismerték a zebrákat, antilopokat, elefántokat, gnúkat, struccokat.
Mivel tudták, hogy ezek nem
ragadozók odasettenkedtek. Az állatok nagy érdeklődéssel figyelték a
gyerekeket.
- Hát ti kik vagytok?
- Mi gyerekek vagyunk most
érkeztünk ide.
- És ti mit csináltok így együtt?
És miért vagytok így megszeppenve?
- Ne is kérdezzétek, most akarunk
kitalálni valamit, mert az oroszlánok meg akarnak minket enni, és nincs semmi
ötletünk
- Bízzátok csak ránk – mondták a
fiuk, és el is indultak felkutatni a veszélyes, éhes oroszlánokat.
Épp aludtak, ahogyan mindig ebbe
a nagy hőségben, de ahogy észrevették a gyerekeket felpattantak.
- Hát ti kik vagytok? – kérdezte
a legnagyobb sörényű oroszlán.
- Mi gyerekek vagyunk. Nektek
hoztunk ajándékot?
- Ajándékot nekünk? – furcsállták
az állatok.
- Persze, hogy nektek hosszú utat
tettünk meg! Egy – egy csodás színes
lufit hoztunk nektek.
- Óóó lufit? De hát azt mi
kipukkasztjuk az éles karmainkkal és felfújni sem tudjuk…
- Dehogy is fogjátok! Mi felfújjuk
nektek és hogy ne pukkasszátok ki majd a farkatokra kötjük.
Az oroszlánok boldogan válogatták ki maguknak a színes lufikat. Volt kék, piros, zöld, sárga,
narancs, lila, nyuszi alakú, szívecskés, hernyós. Minden féle színű és fajta.
Az oroszlánok nagy büszkén
viselték a farkunkon a lufikat.
Megköszönték a gyerekeknek, hogy
milyen kedvesek, hogy gondoltak rájuk és eljöttek ilyen messzire, hogy örömet
okozzanak nekik.
Egyszercsak felkiáltott a zsiráf! Azta paszta! Azt nézzétek! És mutatott a
hátuk mögé! Ez meg mi a szösz? Nézzétek a fű felett azokat a színes izéket!
Jaj de mókásak és mozognak. Az
állatok jót nevettek, mert nagyon viccesek voltak ezek a valamicsodák. Közbe a
gyerekek is visszaértek. A zebra nekik is lelkesen mutatta meg az új mozgó
színes micsodákat. A gyerekek meg elmondták, hogy azok bizony nem micsodák,
hanem az oroszlánok! Csak egy lufi van a farkukon. Így megnyugodhattok, mert
oda nem kell menni! Bárhonnan látjátok merre vannak.
Az állatok erre nagyon jót
nevettek és megnyugodtak.
Az elefánt annyira hálás volt a
gyerekeknek, hogy felajánlotta nekik az agyarát!
Ugyan már Eli! Nem viszünk mi el
semmit! Az a tiéd! Nekünk bőven elég lesz egy fénykép is, azzal összeálltak és
készítettek egy képet!
A fényképező egyből kiköpte a
fotót. Az egyiket a gyerekek magukkal vitték, de a másikat otthagyták az
állatoknak emlékbe! Majd elbúcsúztak hisz várt rájuk még egy nagy út, hogy ők
is hazatérjenek.
Nagyon örültek a gyerekek, hiszen
úgy tudtak segíteni az állatoknak, hogy annak mindenki örült és boldog volt.
Mosolyogva integettek és csak nézték a színes lufikat a magas fűben!
Hihetetlen
látvány volt!
A szavanna tele színes mozgó lufikkalJ
