A Pillangó tánca
Kedves Gyerekek!
Ma egy nagyon
szép történetet fogtok hallani a pillangóról.
Ha nagyon
figyeltek, érezni fogjátok, ahogy kis szárnyacskájával meglibbenti puha
arcocskátokat…
Egyszer nem is olyan régen a
kertben megpillantottam egy kicsike kis pillangót. Picike volt, alig tudta még
a szárnyait nyitogatni. Talán még túl hideg volt neki, vagy már hideg volt az
este. Ki tudja? A kertben hagytam, nem vittem be, hisz nem szabad egy törékeny
kis pillangót kiszakítani a számára biztonságos környezetből. Másnap reggel egy
falevélen ott várt a kicsike kis teremtmény. Egy icike-picike kis apróság a
nagy világegyetemhez képest. De számomra egy csoda volt! Ahogy közel engedett
magához, ahogyan engedte, hogy nézzem, hogy ott legyek mellette, hogy megérinthessem.
Ahogy a Nap egyre erősebben sütött és egyre melegebb lett, a picurka egyre
jobban lett. Egyre erősebbé vált, egyre jobban kezdett életre kelni. Kezdte
bontogatni a szivárvány minden színében pompázó szárnyacskáit. Micsoda
színkavalkád, micsoda érzés csak ott csücsülni egy pillangó mellett és
gyönyörködni benne. Ahogy elkezd virágról virágra szállni, ahogyan megpihen,
ahogyan engedi látni szépségeit színeit, formáit. Nézni, ahogyan repked a
felhőtlen égen! Ott, ahol még a felhők sem takarják el a Napot, hisz a
kicsikének melegre van szüksége.
Vagy nézni, ahogyan a harmatot
issza, vagy néha mintha mosakodna benne. Nincs semmi álca rajta, hisz nem akar
elbújni. Hogyan is tudna ilyen fantasztikus szárnyakkal, színekkel, mintákkal.
Furcsa, hogy meg tudja határozni
egy ember napját, pedig ez csak egy picike pillangó.
A pillangónk amint erőre kapott,
elrepült. Ki tudja hová? Talán már ott van a közeledbe nézz csak körbe! Látod
már?
Hogy melyik virág kedves neki,
melyik fa, bokor hol érzi jól magát - rejtély. De remélem megtalálja a meleget,
a biztonságot és azt a helyet, ahol őt nagyon szeretik, mert megérdemli!
Ha szerencsések vagyunk egyszer
visszarepül még a kertünkbe és újból megengedi, hogy csak csodáljuk azt, ahogyan
repül, táncikál a meleg nyári napba. Megmutatja nekünk, hogy számára nincsen
akadály, csak a szabadság van! Mert be lehetne fogni egy lepkehálóval, kirakhatnánk
a falra, de akkor elpusztítanánk azt, amit a legjobban szeretünk bennük: a
látványt, ahogyan táncolnak a csodás színes szárnyaikkal…
Én már látom is!!!
Pont itt van és közeledik felém, már érzem is, ahogyan itt repül pont az
orrocskám előtt és kis szárnyacskájával meglibbenti puha arcocskámat….
Ugye Te is kaptál egy puszit?
