Kedves Gyerekek a mai mesénk nagyon izgalmas lesz, egy nagy utazásról fog szólni.
Egy csodálatos nyári napon a Nap nyolc ágra sütött, kellemes nyári szél lengedezett a Balaton partján, hattyúk, vadkacsák úszkáltak a vízen. Álmos és Boróka történetünk főhősei pedig a parton homokvárat építettek miközben a hullámok mosták a tappancsaikat. A gyerekek nagy beszélgetésbe kezdek, itt nyaraltak és arról beszélgettek ki honnét jött ide nyaralni. A gyerekek csak mondták és mondták, meséltek, de rájöttek, hogy sajnos szavakban nem tudják megmutatni a szülővárosukat, ami a legeslegeslegszebb hely a Földön!
Ekkor felbukkant egy kismanó, aki épp arra úszott egy hattyú hátán. Meghallotta miről folyik a nagy társalgás és úgy döntött segít nekik egy picikét. Mert a manócskának varázsereje volt ám! Tudott varázsolni! Hogy mit? Azt hamarosan megtudhatjátok!
Szóval a mi kismanónk odaugrott a homokvár tetejére! Lett ám nagy meglepetés a gyerekek közt, hisz sohasem hitték, hogy manók léteznek! A manócska elmondta nekik, hogy segít egy picit nekik, de csak egy feltétellel! Ha Őt is magukkal viszik! A gyerekek tanakodtak és belementek! A manó elbúcsúzott a Hattyútól megkérte, hogy este napnyugtakor jöjjön legyen szíves érte. Akkorára visszaérnek. A gyerekek azért kicsit meglepődtek, hogy hová is mennek, de a manó elmesélte, hogy most meglátogatják mindegyik kis virgonc szülővárosát!
De hogy? Ámultak a gyerekek, nincs ennyi időnk! És még autót sem tudunk vezetni!
A manó hirtelen suhintott egyet a kezével és elkezdett cseperegni az eső… Friss nyári záport!
A Nap pedig sütött, ekkor egy szivárvány keletkezett, aminek az egyik ága pont a gyerekeknél kezdődött! Gyertek gyerekek mondta a manó ma először szivárványháton utazunk! A gyerekekek felszálltak a szivárványra szépen sorban! Álmos már nem is volt álmos úgy felébredt egyből a piros csíkra ugrott, Boróka a zöldre, a manó pedig a kékre! Ahogy egyre feljebb jutottak hihetetlen látványban volt részük.
Az egész Balatont be lehetett látni, rajta a sok vitorlással! A partok mentén pici apró hangyaként pancsoltak az emberek a vízben. A víz úgy csillogott, mint ha egymillió csillag pislákolna egymás mellett!
A szivárványon mindjárt végig is értek. A szivárvány másik végénél egy határtalan pusztaság terült el! Álmos egyből felismerte, hisz itt lakott Ő. Gyorsan el is kezdte mesélni nagy tágra nyílt, lelkes tekintettel, hogy látjátok ott azokat a fákat? Az ott a Nagyerdő, amott azt a sok homokbuckát? És ezt a hatalmas rétet? Ez nem rét ám, hanem a puszta! A Bugaci Puszta! Nézzétek azokat a pici apró mozgó állatokat? Jaj, hogy mennyi minden van itt ámultak a többiek, de gyorsan inkább fussunk és nézzük meg őket! Nem fogunk itt futkosni, határtalan a puszta gyalog nagyon sok idő bejárni! Álmos füttyentett egyet és a lovacskája már ott is termett! Pont legelgetett, mikor meghallotta a kedvenc füttyét, amit csak az Ő kis gazdája tud. Felpattantak a pacik hátára is elindultak a pusztán keresztül a homokbuckákhoz!
Útjuk során a lovak térdig érő fűben gallopoztak a messziben lovasok tűntek fel, akik valami mutatványt csináltak Álmos meg csak nevetett, hogy ja ez csak a puszta ötös… nem olyan nagy attrakció ez! Na gyertek menjünk oda a csikósokhoz! A puszta ötös az, amikor öt ló vágtat együtt. Elől három, hátul pedig kettő, a csikós pedig a hátsó két lón áll, és úgy irányítja ezeket a hatalmas lovakat! Sokat kell gyakorolni, de nyáron a pusztán van bőven idő.
Álmos elmesélte közben, hogy az állatokat Szent György napján engedik ki a pusztára és csak Szent Mihály napján hozzák vissza. Addig a szürkemarhák, lovak kint legelnek a pusztán és a juhászok vigyáznak rájuk. Főznek maguknak bográcsban finom ételeket, faragnak furulyákat, fokost, játékokat a gyerekeiknek bármit, amit kitalálnak. Egy kis kunyhót építenek maguknak, amibe behúzódhatnak, ha esik, subájuk megvédi őket a hidegtől, a melegtől. Éjjel pedig kifekszenek a csillagos ég alá és megpróbálják megszámolni a csillagokat, de nem tudják annyi csillagot lehet itt látni.
Oh ezek a szürke marhák, azok pedig a tarka tehenek! A gyerekek csak ámultak soha életükben nem láttak még ennyi marhát egy helyen!
A csikósok megmutatták hogy lehet megülni a lovat nyereg nélkül, megmutatták hogyan lehet fogócskázni a lovakkal, és képzeljétek egy lovat még le is ültettek! Pedig a lovak nem tudnak ám ülni, mint a kutyák? Sokat gyakorolták vele míg sikerült. Milyen vicces igaz?
Útjukat folytatták tovább és a homokbuckák felé már vágtattak szinte, közben kis házakat láttak össze-vissza. Ezek a tanyák! Tudjátok itt régen ezekben laktak az emberek, de mostanra már beköltöztek a faluba. Bugacra. Mi is a faluban élünk már, de nincs jobb, mint itt kószálni. Nézni, hogy ugrálnak a szöcskék, hogy ciripelnek a tücskök. Gyönyörködni, ahogyan az árvalányhajat fújja a szél és az ringatózik a szelek szárnyán! A pusztán nagyon sok védett növény található. Se szeri, se száma nekik. Még sokat kell megkeresnem!
Na megérkeztünk a homokbuckákhoz! Gyertek futás fel a tetejére! Olyan mint egy hatalmas csúszda! Egy óriás homokozó –mondták a többiek! Jót mókáztak hancúroztak. Kicsit leültek a dombocska tetején nagyon megszomjaztak, Álmos elvitte őket egy gémeskúthoz, vizet húzott nekik.
Amint mindenki megívott egy liternyi vizet és evett egy kis slambucot, amit a juhászok készítettek a manócska megszólal,hogy indulniuk kellene…De nincs eső!
Akkor hogyan szállunk vissza a szivárványra? Jaj gyerekek ezen a hatalmas pusztán bőven elfér egy hőlégballon is! Nézzétek csak mi emelkedik ott? A földből egy hatalmas színes hőlégballon emelkedett ki! A gyerekek rohantak beszálltak a kosárba és indultak tovább. Közben arról áradoztak, hogy ez milyen klassz hely! Mennyi érdekes dolgot láttak!
A hőlégballon csak repült, a gyerekek közben nézték vajon merre haladnak. Rengeteg kis városkát, falut elhagytak egy nagy folyón is átkeltek elég sáros volt felülről legalábbis. Talán a szőke Tisza lehetett…. Lehet. A gyerekek kicsit elszundítottak!
Jaj valamin fennakadtunk! Mi lehet ez? Erre keltek fel. Hol vagyunk? Gyorsan kinéztek a kosárból! Boróka már tudta hol vannak! Oh ez az én városon! Most a Nagytemplom tornyán vagyunk. Ez Debrecen! Jaj de kár, hogy elszenderedtünk. Na gyertek másszunk le, de először nézzünk körül. Az ott a sétálóutca túlsó végén, mutatott délnek Boróka, a Csonkatemplom, egy nagy szél lefújta a tetejét! Ez a Piac utca a nevét onnét kapta, hogy Debrecen a környék legnagyobb mezővárosa volt és mindenki idehordta eladni a portékáit. Északra mutatva látták az Egyetemet, az előtte lévő hatalmas szőkőkútat. Milyen hatalmas épület! Ennyi diák van itt? Bizony-bizony! És az aulája csak úgy visszhangzik, a teteje pedig üvegből van, amin áthatolnak a napsugarak és megvilágítják a teret! Mellette az a Nagyerdő nekünk is van bizony, nevettek össze Álmossal! Nézzétek mögöttünk ez a Református Kollégium az egyik legrégebbi iskolánk! Hűha mindjárt harangoznak siessünk, gyertek! A harang már nagyon régi! Csak óvatosan ezen a sok lépcsőn! Halljátok milyen hangosan szól? Nagyon messzire elhallatszik. Oh de jókor jöttünk! Szól az orgona! Gyertek üljünk le kicsit a padokra. Tudjátok ez egy különleges templom! Annak idején még országgyűlést is tartottak itt! Ahol egy nagy eseményt jelentettek be! Anya azt mondta, hogy majd sokat fogunk tanulni róla az iskolában. De ha ez város, miért nincsenek emeletes házak? De vannak csak messze, ez olyan mint egy nagy falu, nevetett Boróka. Itt mindenki ismer mindenkit! Nagyon jó a város hangulata! Gyertek sétáljunk egyet! A gyerekeknek közben Boróka elmesélte, hogy hamarosan lesz a virágkarnevál a legnagyobb és a legizgalmasabb esemény! Már korán reggel kezdődik a felvonulás, először jönnek a lelkes biciklisek, akik letekerik a távot, aztán a régi autók, utána pedig? Utána pedig virágba öltöztetett autók jönnek, különböző kompoziciókat álmodnak meg és virágokkal díszítik fel a vázakat. Az első mindig Szent István koronája, aztán jön még vagy tíz másik. Van mikor mesefigurákat raknak ki. Az a legmókásabb általában. Egy kocsin több millió szál virág van! A kocsik közt táncosok mulattatják a közönséget! Este a tömeg a Nagytemplom köré gyűlik és innen csodálja meg a tűzijátékot! Jaj nagyon jó lenne ha látnátok! Oh nahát már ki is értünk a Nagyerdőre remélem mindenkin rajta van még a fürdőruhája, mert ideje csobbanni egyet! Itt a strand! Klassz gyógyvize van érzitek az illatát?
Na ez nagyon jól esett! A manó is jót fürdött, de ahogy felnéztek az égre látták, hogy oh jaj hamarosan le megy a Nap. Gyerekek szólt a manócskánk ideje visszaindulni a Balatonra, vár már a hattyúm. Jó de most mivel menjünk? A hőlégballonunk fennakadt a templom tornyán…
Ne aggódjatok míg engem láttok! Ekkor egy kis felhőcske szállt le az égből, gyertek szálljunk fel! A felhő pihe- puha volt mint egy ágyikó. A gyerekek óvatosan léptek rá, mert mi van ha mégis lepottyannak róla? De nem így történt! A felhő felszállt az égre és nagyon gyorsan haza repítette kis barátainkat! Mikorra hazaértek már lemenőben volt a Nap. Egy narancssárga utat csinált magának a tó vízén! A hattyú is várta már a manócskáját. Meg is kérdezte merre jártak, mit csináltak. A manócska nagy mesélésbe kezdett a gyerekekkel, egymás szavába vágtak, annyira sok új élményt szereztek, amit szerettek volna elmesélni. Megígérték, hogy a jövő nyáron meglátogatják egymást, mert nagyon szép és izgalmas helyeken jártak, de igazából még alig láttak valamit! Még rengeteg kaland és felfedeznivaló várja majd őket!
A gyerekek megköszönték a Manócskának a fantasztikus utazást, megkérték, hogy holnap is jöjjön el hozzájuk! A manó megígérte, hogy ismét ellátogat hozzájuk!
Hogy mit talált ki nekik? Azt csak a következő meséből tudhatjátok majd meg!
