A mai mesénk egy különös emberke nagy tettéről fog szólni.
Zz a főhősünk óriási tettre szánta el magát egy szép napon. A 30. életévében elhatározta, hogy fut egy óriási nagyot, mert az milyen mókás.
A nagy egy maraton, ami 42 kemény kilométer, ami elég hosszú egy hétköznapi emberkének egy nagy harc saját magával.
Zz készült rá, mint mindenki más, aki neki vág e távnak, de mindenki tudja, hogy ez nem egyszerű.
Teltek a napok a kilométerek száma pedig egyre többnek és többnek tűnt.
Z-t sokan támogatták a családja, a barátnője, a barátai, hogy megvalósítsa eme célját, amire szüksége is volt.
Eljött a nagy nap. Október 4-re tűzték ki a versenyt, ami nem verseny hanem a próbatétel, a kihívás napja inkább.
Csodás nap ez, hét ágra süt a Nap, viszont nincs olyan meleg, tökéletes az idő a futáshoz.
Rengetegen sorakoznak, akik szintén teljesíteni szeretnék a távot, amit kitűztek maguk elé.
Mindenki izgatottan áll sorba, mindenki kicsit feszült, próbál felkészülni rá, felépíteni a taktikát ami inkább már stratégia a táv nagysága miatt.
Mindenki átöltözött, felvette a kedvenc futócipőjét, az egyenpólót és az egyéb hasznos ruhadarabjait, kabaláit. Sorakoznak a vállalkozók az egészségügyi sátor előtt, ahol megvizsgálnak mindenkit. A percek telnek mindenki trécsel a Mellette állóval, hogy Ő hogy készült és persze ki hanyadjára próbálkozik. Érdekesek ezek a kurta párbeszédek. Ahogy folynak az események a pillanatoknak egyre nagyobb jelentősége van. Felvetődik a kérdés, hogy biztos jó ötlet ez? Mi van ha nem tudom végig csinálni? És a harc elkezdődik.
Körülbelül 5000 ácsorognak a rajt előtt mindenki bemelegít, lazít, nyújtja az izmokat. Zz is ott ácsorog és alig várja, hogy elindulhasson és végre ezen a téren is próbára tegye magát.
10 óra magasságában járunk… Eldördül a lövés, amellyel a verseny kezdetét veszi. Itt még mindenki mosolyog, nevetnek egyet és mindenki elindul! A profik és a kíváncsiak elindítják az órájukon a stoppert és nekivágnak. Vannak akik az élre törnek, vannak akik inkább lemaradnak, hogy ne abba a nagy tömegbe kezdjenek, Zz a közép mezőnyt választotta.
Van itt mindenki öregebbek, fiatalok, versenyzők, minden korosztály megtalálható.
A verseny megkezdődött. Jön a nagy próba már nem lehet visszafordulni bár senki nem akar mindenki csak arra koncentrál, hogy jó tempóban kezdjen ne túl gyorsan, mert mi van ha elfárad és feladni senki nem akarja, ne túl lassan mert az még fárasztóbb, még több időbe telik a 42 km megtétele.
Az embereknek a fejében rengeteg gondolat cikázik. Nézelődnek futás közben, milyen szép helyeken kocoghatunk. Az útvonal mentén rengetegen szurkolnak az ismerőseiknek, rokonaiknak, barátaiknak biztatják őket, ami kis erőt adhat.
A kilométerek elkezdenek fogyni szépen lassan….
A mezőny kezd szétszakadni az 5 km tájékán. Kényelmes már nem kell az emberkéket kerülgetni. Mindenki a saját ritmusában halad. Még mindenki bírja erővel, mi ez gondolják nem is olyan vészes nyugtatgatják magukat az emberkék, élvezik a futást. Milyen klassz, tök jó dolog mekkora érzés itt futok és jól bírom és már mindjárt vége mitől is féltem…
Következik a Lánchíd. Csodás ez a híd és a Vár mögötte…
Haladunk már meg van a negyedeJ Hajrá hajrá biztatják magukat az emberkék is, és kocognak tovább és tovább. A Duna is nagyszerű látvány és milyen csend van? Nem lehet az autókat sem hallani, csak a futók levegővételét.
A nagy része még mindig hátra van indul is tovább felveszi a tempót és csak fut koncentrál, hogy hol is van a legközelebbi vizes stand, hogy hol is járunk.
Mennyi ideje is futunk és vajon mikor érek be… Sok-sok kérdés jut eszébe, mert itt még van ideje gondolkozni.
Oh az új Nemzetihez ér Te jó ég már a fél városon keresztül jöttünk. A mezőny már kezd elszakadni egymástól egyre többen lassítanak és kezdik vonszolni magukat, de nem adják fel, mert nem lehet. Küzdeni kell, meg kell csinálni és kész nincs más választásunk.
Oh már látszik a Petőfi híd is. Már csak egy köpés 10 perc alatt ott vagyunk.
Kezd mindenki kisebb célokat kitűzni maga elé. Csak eddig jussak el.-Ne feledjük Zz már megtett kb 10 km-t és kb 1 órája futkorászik keresztül a városon.- persze mindenki eljutt még a következő célig és rájön, hogy Oh még rengeteg ereje van és még el sem fáradt hát haladjunk tovább. Mosolyognak egyet és újult erővel folytatják.
Az újabb cél a Szabadság híd. Milyen szép ez a híd is. Bárcsak én is egy sas lehetnék. Milyen gyorsan repülhetnék. Oh a Közgáz is itt van már. Újabb víz, újabb célok.
Ez az, Ami erőt ad Zz-nek. Aztán pedig, az amit mindenkinek, lehagy egy embert, már a felén túl vagyunk már nem sok van hátra gondolja.
Oh közeledik már a Parlament is. Csodás, ahogy kiemelkedik és ékesíti a várost. Apró kicsi szépségek ezek dobják fel. És közben csak koncentrál, hogy jobbb ballll jobbb ballll
Már automatikusan pakolja lábait egymás elé. Olyan ez már ennyi idő után, mintha nem is Ő befolyásolná a lábait hanem maguktól mennének előre. Egyre nehezebbek de nem szabad megállni, nem szabad!!! Ha megállok sohasem kezdem el újból, nem szabad inkább kicsit lassítok, de nem állok meg.
Kicsit lassít szusszan egyet OH és máris a Parlementnél van. Már meg van a fele már alig van hátra egy kicsi bíztatja magát.
Oh egy tábla!! Ki van téve, hogy 34 km már csak 8 km van hátra. Mindenkit felvillanyoz, mert mi az, az csak egy szigetkör bármikor megcsinálomJ
Mindenki így gondolja de egyre lassabbak a társak akik vele együtt küzdenek.
Van aki sétálgat már, de tudjuk hogy ezt Zz-nek nem szabad nem lehet!!!
A legrosszabb dolog ha megállunk…
Folytatjuk már csak fél óra és bent vagyok gondolják, de nem számolnak azzal hogy innentől minden lépés kétszer akkora akaraterőbe kerül, hogy a szervezet elfárad, de folytatják. Leküzdik önmagukat!
Oh az az emberke előttem csak 50 méterre van hagyjuk le, utolérem én mindjárt.
És igen meg van lehagytam Őt is milyen klassz gyorsabb vagyok hajrá már csak 4 km….
4000 méter jönnek a számtani feladatok…vajon az hány lépés.
Fogynak a méterek ahogy az energia is már csak 3000 méter.
Egyre többen állnak a kordonok mögött és biztatnak minket tapsolnak. Már nem adhatom fel nem állhatok meg előttük. Basszus már alig kapok levegőt.
Micsoda gondolatok ezek!!!
Te jó ég még 2 km! Nem bírom ki én itt meghalok nem érdekel senki megállok, összerogyok és pihenek. Egyre többször jut ez eszébe hősünknek is. De gyorsan el is hessegeti, mert nem lehet. Elhatároztam megcsinálom és kész. Inkább gyorsan utolérem az a bomba jó fenekű nőcit. Vajon szép arca van, majd jól megnézem magamnak csak érjem már utol, miért van ilyen messze és hogyhogy jobban bírta mint én? Egyre kevesebben vannak, egyre többen feladják. Pedig már csak egy pici van hátra. Olyan mintha visszafelé haladnék nem igaz! Fuss Zz fuss mondogatja. Magasabbra a térdeket nagyobbakat lépjünk akkor hamarabb vége… És már várja, hogy vége legyen. Jaj legyen már vége…
1 km!!! Látszik óriási betűkkel van írva, jaj de jó jobb esetben már csak 5 perc , de mivel. Már 41 kmt megcsináltam király vagyok lehet lesz ez 10 is. De meglesz.!!!
Nem ez már nem megy egyszerűen nem megállok. Az olimpián is feladta az angol világbajnoknő és ő 36 km-nél adta fel. Nem bírta tovább. Én sem bírom tovább. Ő még edzett is rá hol vagyok én hozzá…
Ez az egyik gondolata aztán de emlékszem arra a brazil férfi maratoni futóra, akire rárontott egy örült és megcsinálta!!! Elvesztette így az aranyat, de akkor is befutott!!!
Egész életébe azért hajtott edzett, hogy megnyerje az olimpiát és pont úgy, mint annak idején még időszámításuk előtt 496-ban elfutott Maratonból Athénbe és akkor jön ez a senki hülye paraszt és elvette az álmát.
De nem adta fel megcsinálta!!!
Én is megcsinálom ha mást nem begyaloglok, de hát az meg hogy néz k? Móni is itt fut velem, vagy sétál már??? Nem fut akkor én is szaladok még egy ici-picit. Mindenki tapsol, üvölt és bíztat már csak 1000 lépés lehet nem is már kevesebb már csak 500 biztosan nem lehet több és kezdődik a számlálás 1,2,3 …..
Látom a célt!!! Úristen látom itt van egy karnyújtásnyira! Húzzunk bele és elkezd Z is egyre energikusabban futni, szalad mintha nem tett volna a már meg 41 km-t.
Szinte repül….
És most beér…
Megcsináltam, megcsináltam!!!!!
Egy mosoly már csak ennyire van ereje.
Leül egy nagy fa állá és csak ül és liheg alig kap levegőt. Büszke magára mert megcsinálta és büszke Rá mindenki mert megcsinálta. Büszkék rá, de akkor is azok lettek volna ha megáll és feladja. Mert ők mindig szeretik és szeretni is fogják bármi is történik a világon!
Ahogy fekszik a fa alatt két gondolat fut át rajta. Ez iszonyat fárasztó, de annyira nem is. Jövőre nekivágok a mégegyszer. Ezt is tök jól bírtam és 5 óra alatt megvolt. Hol gondolt már a holtpontokra, arra, hogy hányszor fel akarta adni. Ezek a butácska gondolatok már eszébe sem jutnak. Csak az hogy megcsinálta leküzdötte önmagát!
A távnak sokan nekivágtak és sokan is befejezték, de volt aki feladta. Talán mert nem volt eléggé felkészülve. Nem ment el a kedvük. Jövőre ugyanitt búcsúzkodnak. Nekivágnak újból míg nem tudják megcsinálni.
Akik megcsinálták pedig azért vágnak újból neki, hogy most majd javítok az időmön.
Ők igazi hősök a szemünkbe, mert küzdenek magukkal az elemekkel. Mikor szembe fúj a szél a 38 km-nél és még ez is, még véletlenül sem hátszél nana hogy szembeszél….
Nem elég hogy órák óta futnak. Rengetegen sohasem vállalkoznának rá mert félnek a kudarctól, de ők nekivágtak és megpróbálták még ha volt is olyan akinek nem sikerült.
Nagyon nehéz beismerni, hogy fel kell adnod hogy nem vagy képes rá. De megmérették magukat. Talán jövőre….
