Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl élt egy Maci lány….
Macilány egy csodás rengetegben élt Toscana lakás lejtőin. A domboldal tele volt csodás szőlősökkel, nagy árnyékot adó fákkal, hatalmas napraforgó mezőkkel és persze rengeteg málnával, mert ugye a Macik nagyon szeretik a málnát. Minden nap ellátogattak a kedvenc helyükre a többi Macival és ott eszegettek, közben pedig történeteket meséltek, mi történt velük mielőtt rátaláltak a csodás toscanai erdőre.
Macilánynak rengeteg barátja volt, a málnázások után körbe ülték és hallgatták, ahogy Macilány csak mesél és mesél jobbnál jobb történeteket.
Az egyik délután a Macilány ismét belefogott mesélgetésbe. Kiderült, hogy Macilány egy messzi vidékről barangolt ide. Ezelőtt egy óriási város erdejében lakott. A hegyről, ahol a Macilány barlangja rejtőzött a városra lehetett látni, egy nagy folyóra, amely a várost keresztezte, amelynek egyik oldalán egy óriási hegy állt azon egy vár, a folyón pedig egy öreg híd ívelt át.
Macilánynak itt is rengeteg barátja volt sok-sok kis aranyos, különleges maci: Panda, BarnaMedve, Koala, Jegesmackó, Táncosmackó és még sokan mások.
Macilány velünk tengette ott az életét. Sokat nevettek és sokszor hallgatták Stinget, miközben mézet akartak enni..
Jegesmackó sokszor áhítozott a messze északról, mert hát Ő onnét vándorolt ide. Kicsit meleg is volt neki az idő, hiszen a fjordok partjairól érkezett a jég birodalmából. Mindig csak a gleccserekről mesélt, hogy milyen óriási nagy fehér tömbök, és milyen jó azokon heverészni, bezzeg itt milyen meleg van és hogy ez borzasztó!De azért nagyon szeretett Macilányékkal lenni és semmi pénzért nem ment volna vissza. Imádott mindenféle csemegét mi szem-szájnak ingere. Macilány másik nagyon jó barátja Panda, nagy ínyenc volt, tudta melyik szamóca finom és hogy melyik a legkiválóbb méz.
Koala is elég vidám mackó, mindig butaságokat beszélt, amin persze a többiek jót nevetgéltek. Zajlott az élet, sohasem unatkoztak, mindig jókat kuncogtak az erdő mélyén.
Egy nap Macilány Pandával kirándulni indult egy északi erődben, kíváncsiak voltak a híres erdei szamócára, amiről már annyit hallottak. Egyszer csak fogták magukat és felkerekedtek. Pandával jókat mókáztak közben. Panda is nagyon vidám maci volt, mindig megnevettette a többieket a kedves történeteivel.
Ahogy mentek mendegéltek egy maci fiú is csatlakozott hozzájuk. Bono, a fiú maci is abba az erdőbe indult, mert hát Ő is hallott egyet s mást a finom szamócáról…
Útközben Bono mindig Macilány mellett cammogott, és gyönyörködött Macilányban, mert ugye azt el kell árulni, hogy Macilány volt a legszebb mackó a vidéken. Olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy mindenkinek bearanyozta a napját. Kedves kis csilingelő hangja Bononak is megtetszett mikor meglátta és utána, ahogy teltek múltak a percek egyre kedvesebb lett számára Macilány. Bono is egy messzi erdőből vágott neki az útnak még egy tengert is átszelt, de már nem volt kedve visszatérni. Sokat gondolkodtak, hogy vajon hol éljék le közös életüket. Mivel Macilány sokat mesélt a híres Toscanáról Bono úgy döntött, hogy meglepi szerelmét és elviszi oda. Keres egy csendes, nyugodt barlangot. Macilány nagyon megörült ennek a meglepetésnek. Sokat gondolkozott, hogy élhetne a barátai nélkül akikkel minden napját együtt töltötte, de gondolt egyet és belevágott. Tudta, hogy a barátai nagyon szeretik és örülnek majd a boldogságának.
Amúgy is Toscana sincs olyan messze és majd gyakran meglátogatják egymást.
Így aztán Macilánynak és Bononak most minden nyáron nagyon sok vendége érkezik, hiszen a barátai megmaradtak. Mindig meglátogatják őket a pompás barlangjukba és ilyenkor jókat beszélgetnek, csak úgy repül az idő!
