A mai mesénk egy nagyon aranyos pajkos kiscicáról fog szólni.
Egy őszi estén Alice világra hozott 3 pici kiscicát. Az egyikük szürke cirmos volt, mint az anyukája - őt Cirminek, a másik fehér és fekete tarka - őt Foltosnak, a harmadik pedig fehér-szürke-fekete-rozsdás, őt pedig Marcipánnak nevezték el.
Egy kis lakásban éldegéltek egy ruha zsák aljában a csöppségek, ahogy telt múlt az idő a kiscicák szépen elkezdtek nőni és egyre nagyon felfedező utakra indultak a lakásban.
A cicáknak két gazdája is volt, egy pár. A lány nagyon szerette a cilukat a fiú kevésbé, de a lányt annál jobban és ezáltal a kis jövevényeket is. Ahogy nőttek azért a fiú szívéhez is hozzánőttek a cicák.
A kis rosszcsontok, ahogy egyre nagyobbak lettek, egyre nagyon tettekre szánták rá magukat. Felugráltak a konyhaszekrényre, megkóstoltak ezt azt, könyvekkel játszottak és rengeteget kergetőztek, mindenre felmásztak, mindenhová bebújtak. Este voltak a leghuncutabbak, mikor már a gazdik is hazaértek fárasztó napjuk után. A gazdik pedig sokat bosszankodtak miattuk, de mindig jókat nevettek a végén a kiscicákon.
Amint a cicák 3 hónaposak lettek Foltosnak és Cirminek új gazdija lett, elvitték őket. Marcipán maradt csak és Alice. Marcipán volt a legelevenebb hármójuk között. Ő aztán mindig gondoskodott egy kis izgalomról a gazdiknak. Hol tányérokat ütött le, hol a szekrények tetején mászkált, hol az ágyon ugrándozott, hol a virágokat vette kezelésbe. Egyfolytában rohangált nagyon játékos kis cica volt. Alice sokszor intette, hogy ne legyen ilyen rossz, mert még kiteszik a szűrét, de Marcipán továbbra sem változott. Néha azért megijedt, főleg mikor a fiú gazdi kikergette a szobából, mert rosszat csinált, de aztán csak odament hozzá és hozzábújt dorombolt egy kicsit és egyből meglágyult a gazdi szíve.
Egy nap Marcipán gazdijáék elköltöztek a kis lakásból egy másikba, ez sokkal jobban tetszett Marcipánnak, mert ki lehet rohangálni a kertbe és lehetett a virágokkal, a bogarakkal, madarakkal is játszani.
Alice is nagyon jól érezte itt magát. Sőt még vadászatokat is rendeztek, hiszen a kertekben főleg télen elég sok kisegér bújt meg. Reggelente Marcipán és Alice alig várták, hogy kiengedjék őket a jó meleg lakásból és indulhatott az egerek becserkészése. Egyszer-kétszer a zsákmányt még haza is vitték megmutatni a gazdiéknak, akik nagyon büszkén álldogáltak az egerek fellett. A madáretetőket is át kellett pakolni a kertbe, mert Marcipánék sajnos mindig felmásztak a magas fenyőfára és elijesztették a feketerigókat. Nagyon szeretették nézni, ahogy a madarak repkednek néha órákig kergették őket és ugráltak, hogy elérjék őket, de nem tudtak repülni a madarak nagy szerencséjére.
Ahogy Marcipán felcseperedett sok udvarlója is volt ám, csak jöttek hozzá a kandúrok. Ő volt a környék legszebb cicája, az összes kandúr érte epekedett.
A cicánk azonban egy reggel nem érzett kedvet a kalandokhoz, az újabb felfedezésekhez, még Alice sem tudta rávenni egy kis rosszalkodásra, hiába noszogatta, hogy a gazdik nincsenek itthon nyugodtan felugrálhatsz az ágyra és a könyvekkel is játszhatsz, de Marcipán csak feküdt tovább.
Még két napig alig akart megmozdulni, a gazdik is figyelmesek lettek rá, hogy itt valami baj lehet, mert Marcipán túl jó magához képest. Elvitték hát egy állatorvoshoz. Kiderült, hogy nagyon beteg szegényke.
Kapott mindenféle injekciót és gyógyszert és kicsit jobban lett tőle.
Elhatározta, hogy míg lehet Ő lesz a legboldogabb cica a Földön, és meg fog gyógyulni. Mindig elkószált, meglátogatta a Kandúrokat és a többi cicát, jól érezte magát velük. Esténként pedig a gazdikhoz rohant amint hazaértek, odabújt az ölükbe és dorombolt nekik. Marcipán is nagyon szerette őket, ezért is küzdött a betegsége ellen minden erejével..
Alice nagyon szomorú volt, hiszen Marcipán volt az egyetlen kölyke, akit láthatott felnőni, de nem mutatta ki, hanem vele együtt hóbortozott nap-nap után.
A gazdik továbbra is minden nap elvitték a Cicát az orvoshoz, aki egy új csodaszert adott neki.
Egy pár nap múlva pedig egy napsütéses tavaszi napon Marcipán úgy ébredt, hogy már nem is fáj semmije! Örömébe körbe rohangálta az egész lakást, a kertet, felugrált a gazdikra és dorombolt nekik. Nagyon vidám és eleven volt újra. A gazdik az ablakból figyelték, ahogy kis kedvencük a tulipánok, nárciszok között hempereg a földön és játszik a virágok szirmaival. A gazdik nagy örömére Marcipán meggyógyult és rosszalkodásaival újra mulatságos perceket szerzett nekik. Alice pedig megnyugodott végre, hogy csemetéje Mellette marad és nem lesz magányos cica élete, vár rájuk még sok-sok izgalmas felfedező út a környéken, és mennyi kaland!
