Virágocska

Egyszer volt, hol nem, volt egyszer egy csodás Virág, amely egy óriási réten lakott sok-sok virággal együtt.

A rét hemzsegett a csodásabbnál-csodásabb virágoktól, a méhecskéktől, kis állatocskáktól.

A rét mindig egy kis békés szigete maradt a világnak.

Egy nap azonban a Virág, miközben a szellők fújdogálták egyik irányból a másikra beleszeretett egy mesebeli Tulipánba. A Tulipán nagyon fess volt. Gyönyörű fehér színével elbűvölte a Piros Virágocskát. Szerelmük pompás volt, élvezték a szellőt, a napfényt, együtt itták az üdítő esőcsöppeket, nézték a Napfelkeltét a Napnyugtát.

A Tulipán egész tavasszal törődött a kis Virágocskával minden kívánságát leste, azonban egy borzasztóan viharos napon a Tulipán elvesztette szírmait és eltűnt a Virágocskája mellől.

Ekkor kezdtek nyitni a Pitypangok. Mivel  Virágocska gyönyörű volt és nagyon okos is, aki a Réten a lakott még olyan szépet nem látott, egy Pitypang is szemet vetett rá!

A Pitypang már rég kiszemelte magának, de a Tulipán olyan hatalmas volt, hogy nem mert Virágocska közelébe menni!

Ebben az évben viszont a Pitypang minden bátorságát összegyűjtötte és megkörnyékezte Virágocskát, aki nagyon búslakadott Tulipán miatt magányos volt és elfogadta a Pitypang közeledését. Virágocskában fellobbant a szerelem, amit már rég érzett.

Nagyon megszerette Pitypangot, de valahogy nem tudta feledni Tulipánt.

A napok teltek-múltak Virágocska boldogan éldegélt Pitypanggal, de hiányoztak neki a Tulipánnal művelt dolgok.

Pitypang kezdett mérges lenni és ez nem tetszett Virágocskának. Virágocska teljesen összezavarodott, amit a barátai nagyon kínkeservesen néztek végig, mert látták, hogy szenved, annyira szerettek volna segíteni neki. Segítségül hívták a méhecskéket, a pillangókat, hogy felvídítsák, de sajnos nem sikerült nekik.

Egyik nap olyan meglepő dolog történt, hogy Virágocska csak ámult és bámult.

Pitypang eltűnt, már nem látta a gyönyörű Napfény színű sárga virágot. Beleunt ebbe és a eltűnt. A Forgó Széllel távozott egy másik rétre, senki nem tudja hová.

Virágocskának ez nagyon fájt, hisz rég volt ennyire szerelmes valakiben.

A napok egyre hidegebbek lettek leesett a hó Virágocska is téli álmot aludt.

Ahogy a nagy hó elolvadt ismét kizöldült a rét, a virágok életre keltek.

Virágocska is kezdett újjáéledni és meg kell mondani, hogy szebb volt, mint valaha. Amikor magához tért a Csodás Fehér Tulipán állt Mellette, aki ismét megajándékozta minden jóval. Ezután ismét boldogok voltak mindig együtt kelltek és feküdtek, élvezték a csodás napokat. 

A Pitypang ezután soha nem ment Virágocska közelébe. Talán talált magának egy másik Pitypangot akivel kora tavasszal elszállt a szelek szárnyán?

Virágocska rájött, hogy a szerelem olyan, mint amilyen a pitypang volt. Csodás mikor van, de elmúlik elröpíti a szél, de valami megmarad, amit csak a Tulipán adhat meg a biztonságot!

Virágocska és Tulipán máig élnek a csodás réten a többi gyönyörű virággal együtt és eszükbe sem jut az elmúlás csak a csodás élmények.

Itt a vége fuss el véleJ